Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

prof. Badinyi Jós Ferenc: Sumír Szárnyak

akinek nemzeti öntudata példaszerű. Ugyanis kutatásait kizárólag saját — zsidó — nemzete ősiségének bizonyítása érdekében végzi és kiértékeléseit hiteles sumír, akkád irodalmi adatokkal és régészeti anyaggal indokolja. Egyetlen honfitársa sem ellenezte állításait. Senki nem gúnyolta, nem voltak konok ellenzői, hanem a követnivaló nemzeti öntudatú honfitársaitól a legnagyobb segítséget kapta könyve elkészítéséhez.

Könyvének első oldalán meg is köszöni ezt a támogatást és eredeti szövegben közlöm mindazokat az intézményeket, akik rendelkezésére álltak.

„The New York Public Library and its Oriental Division, the Research Library of the British Museum London — the Research Library of the Jewish Theological Seminary, New York — for pictorial assistance to the Trustees of Director of the Vorderasiatisches Museum, East Berlin, the University Museum of Philadelphia, la Réunion des Musées Nationaux, France (Musée du Louvre, the Curator, Museum of Antiquities, Aleppo — the U.S. National Aeronautics and Space Adminisztration.”

Ezeknek az intézeteknek anyagával és segítségével készült el ez a könyv.

Természetesen az Ó-Szövetség „genesis”ével kezdi és a VI. rész 4. versét „óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, amikor az Isten fiai bemenének az emberek lányaihoz és gyermekeket szülének nekik”... veszi alapul. Az „óriásokat” a héber szöveg „nefilim” néven mondja.

Ez az öntudatos zsidó hazafi feldolgozta az egész Közel-Kelet anyagát arra, hogy kimutassa ezekről a ,,nefilim”-ekről, hogy ezek voltak az emberiség első „úr-repülői”.

A téma mindenképpen érdekes, mert a mezopotámiai sumir régészeti anyagban igen megfontolandó bizonyítékokkal találkozunk, melyek az ókori ,,űrrepülés”-t nemcsak feltételezik, de — (akármilyen merészen hangzik, de így mondom) — bizonyítják.

A feltételezésre talán alkalmas alapot ad az 55. old. pecsét-nyomata, melyen valami „repülőféleség” lebeg a levegőben a középen. Baloldalt szárnyas férfialak, (mögötte hét köröcske, talán planéta-jelkép) mintha a Föld szimbóluma lenne. Jobb oldalt felismerhető a női alak, mely a keze fölött lévő ötágú (pentagramm) csillaggal nyilvánvalóan a Vénusz-i „élet-adót” ábrázolja. Sitchin is foglalkozik könyvében ezzel a pecséttel és szerinte

a Nefilimek „Aeronautics and Space Administration” intézménye szerinti ellenőrzési jel ez a pecsétnyomat, melyet a „földre küldött misszió”-juk végez.

A sumir-babilóniai csillagászati szövegek valóban iszonyú sok adatot tartalmaznak annak a feltételezésére, hogy az ott közölt és a szférikus trigonometria tudományához utalandó feljegyzések és szakmai adatok már túlhaladják az egyszerű asztronómiai számokat és értékeket. Ezekből tehát feltételezhető az, hogy a sumirok ismerték az úr-hajózást.

Korunk hitetlen embere persze addig nem hiszi ezt, míg pontosan eléje nem száll le egy űrhajó, vagy elő nem kerül a sivatag homokja alól egy rakéta, mely hasonlít valamelyik „Apollo űrhajónkhoz.”

Ha ilyent nem is tud a régészet felmutatni (— hiszen — ha létezett űrhajózás — akkor az űrhajósok elmentek és nem a földi ember hajózott, hanem — éppen úgy, mint most — meglátogatták őket a fejlettebb világok élőlényei) — de egy űrhajós „Istennőt” itt hagytak nekünk és az, — kővé váltan — látható az Aleppo-i Múzeumban. Eddig azt mondták róla — és a múzeumban is úgy van a felirata „istennő a víztartó edénnyel”.

Igen ám, de a kezében lévő „víztartó edénynek” a fala 34 mm. vastag. Víznek fölösleges ilyen vastagfalú edényt használni, tehát valami „más” anyag (talán az életet biztosító rádióaktív anyag) volt benne. A fején egy kozmikus, azaz „űrrepülő sisak” van, mely a vállán nyugszik és a tarkóján egy négyszögletes doboz van beleépítve, amiből egy 20 mm. átmérőjű kábel lóg le majdnem a bokájáig. — A szobrot, mely 154 cm. magas (tehát embernagyságú) — az ókori sumir MARI nevű városban ásták ki és a Kr. e.-i. 3. évezredből való. Magyari érdekessége az, hogy a rajta lévő, áttetsző ruhájának sumir neve PALA. A magyar PALA-S-T szavunk első fele. Már tudjuk, hogy ez a szavunk a régi „pala-su-tu” palao-magyar szóból ered, melynek értelme kézzel (su) rátett (tu) ruha (pala).

Másik magyari érdekesség, hogy az űrrepülő sisakon elől lévő, szarvalakú, vastag és hátulról előre felgörbülő „valami”-nek a neve: SUGÁR-RA és az angol szöveg így magyarázza: „that which make go far into universe”. (Az, ami elviszi az űrbe.)

A közölt adatok arra szolgálnak, hogy felkeltsék az olvasók érdeklődését az ókori népek, talán jobban mondva — az ókori elődeink — műveltsége iránt. Hogy megálljunk egy pilla-21