Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)
Posgay Antal: Repülőtiszti kiképzés Németországban
a gép teljes hajózó személyzetét (a mi esetünkben két fő) képezték ki. Az így kiképzett személyzet azután együttesen lett a frontalakulatokhoz irányítva. így Nagy Mihály intézkedett, hogy Magyarországról három kiképzett rádiótávirászt küldjenek utánunk. 1943 július eleje táján érkezett meg a három magyar repülő szakaszvezető. Bár mind a hárman jól beszéltek németül, az én rádiósom, Gazsi István erős ceglédi kiejtése sokszor okozott fejtörést a repülőtér rádióközpontjában. Bad Aiblingben, ugyanúgy mint Berlinben, futószalag rendszerben folyt a kiképzés, azzal a különbséggel, hogy az oktatók a kiképzés tartama alatt nem cserélődtek. A második fázisban a kiképzés 80 %-a repülésből állt, míg időnk maradék 20 %-át légiharcászati elméleti kiképzéssel töltöttük el. A kiképző személyzet minden tagja komoly harci tapasztalatokkal rendelkezett. A mi oktatónk egy, azafrikai frontot megjárt főtörzsőrmester volt, hét légigyőzelemmel. A következő hat hónap alatt majdnem kizárólag négy gépes raj kötelékben repültünk oktatónkkal, Oberle főtörzsőrmesterrel a vezérgépben. Először szoros kötelékrepülést gyakoroltunk az Áradó Ar-96a és Ar-96b típusú gyakorlógépeken, majd egypár kétkormányos oktató felszállás után a Messerschmitt 110-es rombolókon. A Me. Bf-110-es, habár elég lassú volt, kiváló repülőtulajdonságokkal rendelkezett. Gyönyörűen feküdt éles kanyarokban és műrepülésre is kiválóan alkalmasnak bizonyult. Ha az időjárás megengedte a repülést, napunk reggel 8 órakor eligazítással kezdődött, amikor a repülőtér meteorológusa ismertette a várható napi időjárási viszonyokat, majd a szerelőszemélyzettel együtt leellenőriztük gépünk üzemi állapotát. Utána felszállás és másfél óra kötelékrepülés következett. A repülés befejezése után oktatónk közölte észrevételeit és időnként ledorongolt minket, ha egy-egy éles fordulóban nem tartottuk szorosan a kötelékben előírt pozíciót. Az első hetekben a másfélórás kötelékrepülés igen fárasztó volt, de utána már a szoros kötelékben való repülés csak gyerekjátéknak tűnt. Különösen élveztük a kötelékben való alacsonyrepülést, és műrepülést. Pár hónap után elkezdtük a lövészeti, majd a zuhanóbombázó kiképzést. Földi célokra éles lövedékkel lövöldöztünk, lőszer megtakarítás miatt csak a géppuskákat használva. A Me. Bf-110-es a gép orrába épített négy géppuskával és két gépágyúval volt felszerelve. A távirásznak csak egy, csuklóra szerelt 7.9 milliméteres géppuskája volt. Légi célpontokra, ami vagy egy Me. Bf.-110-es, vagy Me. Bf-109-es volt, a gép orrába szerelt fényképezőágyúval lőttünk. A lövészet eredményeit leszállás után egy kis moziteremben közösen kiértékeltük. A zuhanóbombázás gyakorlására két darab 50 kg-os bombát használtunk, amik a gép szárnya alá voltak felfüggesztve. Légiharcászati kiképzésünk folyamán általában két négygépes raj alakulat repült egymás ellen, szintén fényképezőágyúval felszerelt gépeken. A rajok körülbelüli találkozó helyét és magasságát a felszállás előtti eligazításon megkaptuk. Oberle főtörzsőrmester kiváló parancsnoknak bizonyult és így minden alkalommal, ahogy a németek mondták, a „magyar raj” maradt felül. 1943 őszén egy négyórás éjjeli repülőkiképzést is kaptunk, habár ez zömmel csak fel és leszállásokból állt. Az éjjeli gyakorlórepülések során egy német pilótát vesztettünk, aki leszálláskor a kifutópálya közepére tette le a gépet és a repülőtér végén átvágódott. Egyébként a velünk egyidőben kiképzett német tisztek egy része átképzésre volt Bad Aiblingbe vezényelve, így akadt minden korú és rangú tanítvány. Legidősebb egy Peter Heyn nevű 35 éves százados volt, akit később, az első bevetésén amerikai vadászok lelőttek. Igen jó cimboránk volt és arra emlékszem, hogy kitűnő Hitler viccekkel szórakoztatott minket. Általában a németek, mind a kiképzőszemélyzet, mind a tanulók, igen jó bajtársnak bizonyultak és szabad időnkben sok-sok kellemes órát töltöttünk el együtt. Parancsnokaink általában több dolgot megengedtek vagy néztek el nekünk, mint a német növendékeknek. Egy alkalommal térképnavigációs gyakorlórepülést végeztünk. Ez abból állt, hogy egy Bücker Jungmeisterrel, amiből az iránytűt eltávolították, egy előírt négyszöget kellett végigrepülni szigorúan 100 méteres magasságban. A repülési vonal négy sarka, azaz a fordulópontok a térképen be voltak jelölve, általában egy templomtorony, vasútállomás, avagy egy nagyobb útkereszteződés. Az utasítás szerint ezeket a sarokpontokat egy egykézben tartható Robot típusú fényképező-géppel kellett lefényképeznünk, a helyes útirány bizonyítékául. A gyakorlat utáni kiértékelésnél kiderült, hogy Hayden Sanyi egy templomtornyot alulról, kb. öt méteres magasságból fényképezett le. A repülőtér parancsnoka emiatt két napra letiltotta Sanyit a repülésről. Sanyi vehemensen tiltakozott az ítélet ellen és kihallgatást kért, hogy 11
