Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Posgay Antal: Repülőtiszti kiképzés Németországban

fellebbezhessen. Nem tudom hogy a megbeszélés részleteiben hogyan zajlott le, de Lachameier ezredes nemcsak hogy felfüggesztette Sanyi repülőtilalmát, hanem még a saját, személyi használatára rendelkezésre álló Me Bf- 108-as gépet is Sanyinak kölcsönözte másfél órára. Bad Aiblingi kiképzésünket 1943 október végefelé fejeztük be. Ezalkalomból a magyar követség jóvoltából, egy nagy búcsúpartyt adtunk. A pesti futárgép két nagy ládában szállította le a partyhoz szükséges anyagokat. A szállítmány 24 üveg barackpálinka, harminchat üveg balatoni bor, valamint nagymennyiségű szivar, cigaretta és csokoládéból állt. Az erős italok hatása leírhatatlan volt. Még másnap reggel 5 óra felé is tántorgó tisztek kergették egymást a kaszinót körülvevő parkban, párszáz márkás fogadásokkal híva ki egymást légi párbajra. További bajok elkerülése végett repülőtérparancsnokunk 24 órás felszállási tilalmat rendelt el. Mondanom sem kell, hogy népszerűségünk a party után erősen emelkedett. Nehéz szívvel hagytuk magunk után a gyönyörű és kényelmes Bad Aibling-i repülőteret hová annyi sok szép emlék fűzött bennünket. A közel hathónapos rombolókiképzés folyamán további 80 repülési órát gyűjtöttünk össze, legnagyobb részét a Me. Bf- 110-esen.

November közepe táján, miután pár napos szabadságot töltöttünk el az alpesi hegyekben, útbaindultunk Braunschweig felé, ahol kiképzésünk harmadik és egyben utolsó fázisát kellett befejezzük. A braunschweigi repülőteret a rombolóiskolával együtt a közeli Me-410-es repülőgépgyár közösen használta, aminek következtében az erősen zsúfolt volt. A romboló kiképzés ez utolsó fázisa nem sokban különbözött az előzőtől. Kötelékrepülés és légiharcászat voltak a műsoron. A lényeges különbség az volt, hogy a kiképzés azon a típusú gépen folyt amivel a hajózószemélyzet a befejezés után a frontalakulathoz kellett majd bevonuljon. Kiképzőtisztünk itt egy fiatal főhadnagy volt, aki a 26-os „Horst Wessel” romboló ezred kötelékében szerzett harci tapasztalatokat, ahonnan pár hónappal érkezésünk előtt lett Braunschweigbe átvezényelve. A 26-os rombolóezred ekkor a honi légvédelmi, légi dandárhoz volt beosztva, így elsőkézből kaptunk információt az amerikai légikötelékek elleni harcokról. Elméleti kiképzésünk napi két három órából állt. Részben fegyvertant, részben légiharcászatot oktattak. Ez utóbbin belül

ismertették az akkor használt angol, amerikai és orosz repülőgéptípusokat, azok repülőtulajdonságait, gyenge pontjait, fegyverzetét és harcászati módjait. Az iskolának nagy menynyiségü adat és fénykép állt rendelkezésére az ellenséges gépekről. Ez az oktatás megkönnyítette a különböző géptípusok levegőben való felismerését. Valahányszor az idő megengedte, pár órát repültünk négyes raj-kötelékben. A rendelkezésre álló gépek, néhány Me-210-est leszámítva, kizárólag Me-410 A1 típusú rombolók voltak. Mivel a német gyártású Me-210- esek igen rossz repülőtulajdonságokkal rendelkeztek, 1943 végén már egyetlen frontalakulat sem volt ezekkel felszerelve. A Me-410 Al, két DB 603-as 1750 lóerős motorral, ha nem is volt lényegében gyorsabb, mint a magyar gyártású Me-210-es, az én megitélésem szerint jobban emelkedett és a fordulókban lényegesen stabilabban viselkedett. Fegyverzete a két oldal gondolában levő távirányítású nehézgéppuskán kívül négy 20 milliméteres gépágyúból és két MG-17-es géppuskából állt. Háromhónapi braunschweigi kiképzésünk folyamán kb. harminc órát repültünk, majdnem kizárólag a Me-410-esen. Természetesen magyar rádiótávirászaink itt is velünk voltak. Felszállásaink zöme ismét négyes raj-kötelékben, vagy négy a négy ellen volt, kivéve két alkalmat, amikor századkötelékben gyakoroltuk a kötelékrepülést. Az akkori előírás szerint a rajok valamivel lazább kötelékben repültek, mint ahogy Bad Aiblingben hozzászoktunk és a rajok közötti távolság kb. 100 méter volt. 1944 januárjában, Braunschweigben ért bennünket az első komoly légitámadás. Habár a bombázás célpontja a közeli repülőgépgyár volt, a mi épületeink is kaptak egypár találatot, szerencsénkre minden haláleset nélkül. Kiképzésünk harmadik fázisa — és egyben németországi kiküldetésünk —1944 február közepén ért véget és összesen 17 és fél hónapig tartott. Németországban repült óráink száma összesen 190 volt, kb. 10%-kal több, mint a rombolókiképzést elvégző németeké. Összehasonlításképpen a vadászok kiképzése 14 hónapig tartott 130-140 óra repüléssel, míg a bombázókiképzés a rombolókéval azonos időt vett igénybe. A vadászok kiképzése csak két fázisból állt. A második fázisban, az Ar-96-os után a pilóták, vagy a Me. Bf-109-es, vagy a Focke Wulf Fw-190-es vadászgépeken gyakoroltak. Egy párnapos, a berlini magyar követségen való lejelentkezés után visszatértünk Magyarországra, ahol ideiglenesen a Ferihegyi repü12