Magyar Szárnyak, 1985 (14. évfolyam, 14. szám)

Posgay Antal: Repülőtiszti kiképzés Németországban

fellebbezhessen. Nem tudom hogy a megbeszé­lés részleteiben hogyan zajlott le, de Lacha­­meier ezredes nemcsak hogy felfüggesztette Sanyi repülőtilalmát, hanem még a saját, sze­mélyi használatára rendelkezésre álló Me Bf- 108-as gépet is Sanyinak kölcsönözte másfél órára. Bad Aiblingi kiképzésünket 1943 októ­ber végefelé fejeztük be. Ezalkalomból a ma­gyar követség jóvoltából, egy nagy búcsúpar­­tyt adtunk. A pesti futárgép két nagy ládában szállította le a partyhoz szükséges anyagokat. A szállítmány 24 üveg barackpálinka, har­minchat üveg balatoni bor, valamint nagy­mennyiségű szivar, cigaretta és csokoládéból állt. Az erős italok hatása leírhatatlan volt. Még másnap reggel 5 óra felé is tántorgó tisz­tek kergették egymást a kaszinót körülvevő parkban, párszáz márkás fogadásokkal híva ki egymást légi párbajra. További bajok elkerü­lése végett repülőtérparancsnokunk 24 órás felszállási tilalmat rendelt el. Mondanom sem kell, hogy népszerűségünk a party után erősen emelkedett. Nehéz szívvel hagytuk magunk után a gyönyörű és kényelmes Bad Aibling-i repülőteret hová annyi sok szép emlék fűzött bennünket. A közel hathónapos rombolókikép­zés folyamán további 80 repülési órát gyűj­töttünk össze, legnagyobb részét a Me. Bf- 110-esen. November közepe táján, miután pár napos szabadságot töltöttünk el az alpesi hegyekben, útbaindultunk Braunschweig felé, ahol kikép­zésünk harmadik és egyben utolsó fázisát kel­lett befejezzük. A braunschweigi repülőteret a rombolóiskolával együtt a közeli Me-410-es repülőgépgyár közösen használta, aminek kö­vetkeztében az erősen zsúfolt volt. A romboló kiképzés ez utolsó fázisa nem sokban külön­bözött az előzőtől. Kötelékrepülés és légiharcá­szat voltak a műsoron. A lényeges különbség az volt, hogy a kiképzés azon a típusú gépen folyt amivel a hajózószemélyzet a befejezés után a frontalakulathoz kellett majd bevonul­jon. Kiképzőtisztünk itt egy fiatal főhadnagy volt, aki a 26-os „Horst Wessel” romboló ez­red kötelékében szerzett harci tapasztalato­kat, ahonnan pár hónappal érkezésünk előtt lett Braunschweigbe átvezényelve. A 26-os rombolóezred ekkor a honi légvédelmi, légi dandárhoz volt beosztva, így elsőkézből kap­tunk információt az amerikai légikötelékek el­leni harcokról. Elméleti kiképzésünk napi két három órából állt. Részben fegyvertant, rész­ben légiharcászatot oktattak. Ez utóbbin belül ismertették az akkor használt angol, amerikai és orosz repülőgéptípusokat, azok repülőtulaj­donságait, gyenge pontjait, fegyverzetét és harcászati módjait. Az iskolának nagy meny­­nyiségü adat és fénykép állt rendelkezésére az ellenséges gépekről. Ez az oktatás megkönnyí­tette a különböző géptípusok levegőben való felismerését. Valahányszor az idő megenged­te, pár órát repültünk négyes raj-kötelékben. A rendelkezésre álló gépek, néhány Me-210-est leszámítva, kizárólag Me-410 A1 típusú rombo­lók voltak. Mivel a német gyártású Me-210- esek igen rossz repülőtulajdonságokkal ren­delkeztek, 1943 végén már egyetlen frontala­kulat sem volt ezekkel felszerelve. A Me-410 Al, két DB 603-as 1750 lóerős motorral, ha nem is volt lényegében gyorsabb, mint a magyar gyártású Me-210-es, az én megitélésem szerint jobban emelkedett és a fordulókban lényege­sen stabilabban viselkedett. Fegyverzete a két oldal gondolában levő távirányítású nehéz­géppuskán kívül négy 20 milliméteres gép­ágyúból és két MG-17-es géppuskából állt. Há­romhónapi braunschweigi kiképzésünk folya­mán kb. harminc órát repültünk, majdnem ki­zárólag a Me-410-esen. Természetesen magyar rádiótávirászaink itt is velünk voltak. Felszál­lásaink zöme ismét négyes raj-kötelékben, vagy négy a négy ellen volt, kivéve két alkal­mat, amikor századkötelékben gyakoroltuk a kötelékrepülést. Az akkori előírás szerint a ra­jok valamivel lazább kötelékben repültek, mint ahogy Bad Aiblingben hozzászoktunk és a rajok közötti távolság kb. 100 méter volt. 1944 januárjában, Braunschweigben ért ben­nünket az első komoly légitámadás. Habár a bombázás célpontja a közeli repülőgépgyár volt, a mi épületeink is kaptak egypár talála­tot, szerencsénkre minden haláleset nélkül. Kiképzésünk harmadik fázisa — és egyben németországi kiküldetésünk —1944 február kö­zepén ért véget és összesen 17 és fél hónapig tartott. Németországban repült óráink száma összesen 190 volt, kb. 10%-kal több, mint a rombolókiképzést elvégző németeké. Összeha­sonlításképpen a vadászok kiképzése 14 hóna­pig tartott 130-140 óra repüléssel, míg a bom­bázókiképzés a rombolókéval azonos időt vett igénybe. A vadászok kiképzése csak két fázis­ból állt. A második fázisban, az Ar-96-os után a pilóták, vagy a Me. Bf-109-es, vagy a Focke Wulf Fw-190-es vadászgépeken gyakoroltak. Egy párnapos, a berlini magyar követségen való lejelentkezés után visszatértünk Magyar­­országra, ahol ideiglenesen a Ferihegyi repü­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom