Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Tassonyi Edőmér: A megerősített I. zlj. harcai Kéthelyen
A megerősített I. zlj. harcai Kéthelyen Tassonyi Edőmér Tassonyi Edömér írásainak ez a harmadik folytatása. Kétségtelenül kiviláglik ezekből az írásokból, hogy Bárczy János ,,Zuhanóugrás” című könyve (Magvető kiadó, Budapest, 1981.) késztette Tassonyi őrnagyot tanulmányának a megírására. „Fél lábbal a sírban, nincs sok ambícióm, hogy ilyesmivel töltsem utolsó napjaimat” írta a Magyar Szárnyak szerkesztőjének. Mégis erőt vett magán és nagybetegen megírta az ejtőernyősök harccselekményeit, írásaiban állandóan kitér Bárczy könyvére és Bárczy személyére. Ennek az okát a következő idézetek részben megvilágítják: „Főleg a meghaltakkal igazolja magát. Vajon nem került-e tévesen a halálhírem haza? ... Lehet, hogy azt a hírt kapta, hogy mindenkit felhatalmaztam, hogyha bajba kerülnek, akkor kenjenek mindent rám. Nekem úgysem árthatnak, mert ha elkapnak, úgyis „kaput”. De miért kellett ilyen gyűlölködő formában (írnia)? Ilyen szemét írás lesz a jövő magyar történelemkutatók forrásmunkája? (1981. szept. 26-i levél.) „Az írott szónak nagy súlya van. Érthetetlen, hogy miért jött ki Bárczy és a rendszer ezzel a gyalázkodással és történelemhamisítással ilyen későn? Talán arra vártak, hogv mindenki meghaljon aki cáfolhatna?” „A Második Világháború volt Magyarország „Vietnámja”. A halottak és névtelen hősök (mindkét esetben) nem megbecsülést, hanem gúnyolódást és elfelejtést érdemelnek?” (1981. nov.26-i levél.) „Első dührohamom után Bárczyt inkább sajnálom, hogy akármilyen okból is ennyire lesüllyedt.” „Magyarnak mindég is a magyar volt a legnagyobb ellensége.” (1982. március 7. levél. Ez volt az utolsó levele.) Tassonyi Edömér leveleit a tanulmányával együtt a Magyar Aero Múzeum archívumában őrizzük. Szerkesztő Előzmények: 1944. november 23-án kivonták az ejtőernyősöket Isaszegről. Pihenésre és a veszteségek pótlására hazarendelték őket Pápára. Pápára való beérkezésünkkor „hivatalosan” kineveztek az eje. ezd. parancsnokának, majd december elején soronkívül őrnaggyá léptettek elő. (Avatási év 1934. rangszám 19., új rangszám o.5, 1930) A zlj. parancsnokságát Kiss Zoltán szds., kiképzőkeret parancsnoka vette át és azonnal hozzáláttunk a zlj. feltöltéséhez a kiképzőkeretből és „összerázásához”. Egyike Bárczy nagyképü füllentéseinek, hogy ebben az időszakban és a következő időkben, mint ho. sgt. működött. Szervezetszerű beosztása a Kéthelyi harcokban és a Komárom-Garam térségében vívott harcokban ezredsegédtiszt volt és csak a Garami harcok után, Pápára való beérkezésük után helyeztette magát a hadosztályhoz, ahol Lajtos vkf. mellett volt beosztva. (500 old.) Bárczy leírása a Kéthelyi harcokra vonatkozólag semmitmondó fecsegés, valótlan részletek és „anekdoták” sorozata. Az elkeseredett harcokról, az orosz visszavetéséről és ismételt támadások visszaveréséről egy szót sem említ. Valótlan, hogy mi a német rohamlöveg üteg személyzetével az „iskolaépület birtoklásáért” amit szállásként szemeltünk ki, Balatonszentgyörgyön „ököllel, végül már géppisztollyal, kézigránáttal” harcot folytattunk. A német rohamlövegek csak később, a Kéthelyre való támadás támogatására voltak alánk rendelve, parancsnokuk egy szimpatikus, bátor főhadnagy volt és közöttünk mindég mintaszerű bajtársi viszony volt, róluk csak a legnagyobb dicsérettel emlékezhettem meg, mert több ízben, válságos helyzetben gondolkozás nélkül, készségesen hajtották végre utasításaimat, gyakran lövegeiknek és életüknek kockáztatásával (507. old.). Valótlan és piszkos gyalázkodás Bárczy leírása, hogy a német hadosztályhoz akkor toppant be amikor a „Kárvallott rohamtüzérek parancsnoka — egy színészkülsejű, pózoló majom” aki „Ritterkreutz mit Eichenlaub”ot viselt, ránk szitkozódó szavakkal panaszkodott (507. old.). Itt valószínűleg az „Abschnitt (védelmi szakasz) parancsnokát „karakterizálja”, aki Goliath- Hansen, Wehrmacht-beli lovagkeresztes ezredparancsnok volt. A négy rohamlöveg a két ízben támogatásunkra rendelt Panzer IV. ezredének egy egysége volt. Bárczy a német hadosztály parancsnokságon soha sem volt. Gollath-Hansen (aki később Székesfehérvár védelmében hősi halált halt), és köztem századosi rangom ellenére, hiszen ezredének voltunk direkt alárendelve, a legkifogástalanabb bajtársi, mondhatnám baráti viszony volt. A hadieseményeket a következőkben összegezem. Pápán december első napjaiban riadóztattám és Keszthelyre rendeltek; ugyanis a hirtelen előretört orosz erők a Balatontól délre, Balatonszentgyörgy K„ Kéthely-Marcali területét érték el és a Duna-Balaton terület bekerítése fenyegetett. (Ekkor még Budapest 73 < f
