Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Tassonyi Edőmér: A megerősített I. zlj. harcai Kéthelyen
bekerítése csak folyamatban volt.) Dec. 7-én (pontos dátum bizonytalan) érkeztünk be Keszthelyre, majd Balatonszentgyörgy területére. (I. zlj., Kiss szds. psága alatt, ezredközvetlenek, — egy pct. ágyú, pc. törő szak., árkász szd., híradó részleg., aknavető szakasz., lényegében önálló megerősített zlj. — a II. zlj. is úgy volt megszervezve, hogy köteléken kívül önállóan volt képes harcolni). Elhelyezésünk után a német lovashadosztályhoz hivattak, amely az orosszal harcérintkezésben volt a Balatonkeresztúr—Kéthely—Marcali-tói Ny-ra lévő magaslatokat és erdős területet megszállva. (Szokás szerint egyedül mentem. Bárczy a csapatnál maradt.) Helyzetismertetés után a támadás megbeszélésére került sor, amelynek széles arcvonalon az orosz visszavetése volt a célja. Feladatom megmagyarázása után jelentettem, hogy miután hivatalosan a Szt. László ho. parancsnoksága alatt vagyok, bármennyire is hajlandók vagyunk a támadásban résztvenni, parancsot kell kapnom a hadosztályomtól a német ho. alá való rendelésemre. Azzal, hogy ez rövidesen el lesz intézve, elköszöntem. Másnap megkaptam a parancsot, hogy a német hónak alárendeltek. A Ho. utasított, hogy estére Hollád K. területén menjünk támadásra készenléti állásba. Oda este érkeztünk be. A temetőben töltöttük az éjszakát, mert a sírdombok az aknatűz ellen jó oltalmat adtak. Magam egy bunkerré kinevezett ajtós kriptában ütöttem fel a harc állásomat. Másnap kora reggel (beérkezésünk 4-ik napján, beérkezett támogatásunkra 4 rohamlöveg (Panzer IV.) (helyesebben páncélos, de ekkor már ezeket rohamlövegként használták) — azzal a paranccsal, hogy keleti irányban törjünk előre az erdős területen és vegyük a szőlős magaslatokat birtokba. Felderítést nem vezettünk be, nehogy előkészületre alkalmat adjunk. Az erdőn áthatolás alkalmával, kb 1 1/2 km. előnyomulás után a bal szárny szd. egy géppuskás támpontot kiemelt, majd északnak fordulva egy beásásban lévő orosz századot szárnyba támadva, veszteségeket okozva megfutamította. Nyilvánvalóan hézagban voltunk. A szőlős dombokat ellenállás nélkül értük el. Előnyomulásunkat folytatva, a Kéthelytől Nyra lévő sík területet értük el, tehát támadási célunkat máris túlhaladtuk. Jobb szárnyunk biztosítására egy kb. szakasz erőt küldtünk ki a síkságot szegélyező, uralgó szőlős magaslatra, ahol is a gyenge orosz leplezőerők rövid tűzharc után visszavonultak. A német erők tőlünk É-ra és D-re támadtak. Az eredeti támadási cél volt a magaslatok birtokbavétele. Elhatároztuk, hogy Kéthelyt birtokba vesszük és az eredetileg megjelölt és elért támadási célt kb. 3 km-re túlhaladjuk, ha a német körzetparancsnok hozzájárul és továbbra is rendelkezésre bocsátja a 4 rohamlöveget. Miután a rohamlövegek erre engedélyt kaptak, Kéthelyt megtámadtuk. Átkaroló mozdulattal, az orosz erőket közelharccal a községből visszavetettük. Többek között egy páncéltörő ágyút is zsákmányoltunk. Veszteségünk aránylag nem volt nagy, 20-on alul sebesültekben és halottakban, sajnos Juhász fhgy., szd.pk. páncéltörőágyú szilánktól súlyosan megsebesült és 3 nappal később a Keszthelyt kórházban szepszisben meghalt. Csapataink a vasútállomás elfoglalása után a község keleti szélén védőállást foglaltak el. Egy kisebb, kb. szakasz erejű csoport és a páncélrombolók Balatonújlak felé előretörtek. A kisebb orosz erőket onnan kizavarták, majd másnap Balatonkeresztúron az előretört német egységekkel felvették az összeköttetést. Harcálláspontom felállítása után egy német járőr jelentkezett, amely Marcali-ból vette fel az összeköttetést, ahol is Gollath-Hansen zöme heves harcban állt, amelynek támogatására a 4 rohamlöveget azonnal visszarendelték. Éjjel a falú heves aknatűz alá került és a vasútállomás, ahol Godo fhgy. szd. pk-nak volt előretolt háp-ja, heves támadásoknak volt kitéve. Az éj folyamán háromszor cserélt gazdát, de végül is az utolsó közelharc után kezünkben maradt és az oroszok a támadást beszüntették. Nyilvánvaló volt, hogy a Nagyberek-től délre nyúló mocsaras földnyelv és közöttünk tetemes orosz erők maradtak és ez a „hídfő” állandó veszedelmet jelent, mert éj folyamán a terep, (erdős terület, Hunyadi kastély, Sári Puszta területe) kiválóan alkalmas tartalékok begyűlekeztetésére. Gollath-Hansentől másnap kértem a 4 rohamlöveget, azzal, hogy a hídfő elfoglalására támadást indíthassunk. Sajnos, Marcalinál a helyzet válságossá fordult és csak a helyzet tisztázása után, két nappal később (13-án?) kaptuk meg a rohamlövegeket. Hogy ellenvetésem a késedelemmel kapcsolatban jogos volt, azt az események bizonyították. Éjjeli készenlétbehelyezés után reggel 7-kor támadtunk. A rohamlövegek a jobb szárnyon voltak Sári puszta irányában. Mint később kiderült, az éj folyamán kb. egy orosz ezred erői a hídfőbe begyülekeztek, azzal a feladattal, hogy 8 órakor megindulva, Kéthely-t foglalja vissza. Mi ebbe az előkészületbe támadtunk be. A jobb szárny támadása heves tüzérségi tűzben elakadt, engem a támogató rohamlövegek közelében az államon és a jobb kezemen páncéltörő ágyú szilánkok megsebesítettek. Sebesülésem körülményeiről röviden beszámolok, hogy mutassam Bárczy rosszmájúságát. Motorkerékpáron (oldalkocsis) az ezr. segélyhelyre hajtottam, államból a szilánkot azonnal kiásták, fejemet és keze-74 t ä
