Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)

Debrődy György emlékezete 1921-1984

sen beszélt spanyolul. Magyar és angol beszéde inkább lassú és megfontolt beszédnek hatott. Spanyol beszéde úgy pergett mint a géppuska.

Négy év múlva feolszlatták az osztályát és munka nélkül maradt. Keserves két esztendő következett. Csak alkalmi munkákhoz jutott néha-napján. 54 éves ember túl öregnek számít Amerikában. Hoszszas keresés után sikerült az „ETL Testing Laboratories Inc.”-nél munkát kapnia. 1977 nyarán a céggel együtt Cortland-ba (New York állam) költözött. Mint műszaki rajzoló és tervező dolgozott haláláig.

Munkahelyén, 1982-ben

Debrődy hadnagy itt Debrödy hadnagy ott

Számtalan riport jelent meg Debrődy Gyurkáról. Egyik kevéssé ismert riportot közöljük itt, amelyik a „Magyar Cserkész” XXV. Évfolyam 23. számában, 1944. augusztus 15-én jelent meg. (Vasváry József gyűjteményéből.)

Egy idő óta errefelé minden vadász repülő fegyvertényt vele hoznak vonatkozásba. Megesküsznek rá, saját szemükkel látták, hogy ő szórta szét a veszprémi vár fölött támadó angolszász gépeket, ő lőtte le a négymotorost, ami a város határában lezuhant, az ő gépét lőtték le a közeli téglagyárnál, s most összeégett testtel a kórházba került.

...Mint Koszter atya Lurkója, a csiki hegyek kis embere, mindenhol ott van, ahol szükség van rá s a néphit szinte titokzatos hőssé avatja.

Azonnal felhívom a kórházat, de ott nem tudnak róla semmit. Senkit sem hoztak be a légi csata után.

E helyett (á Iá Lurkó!) ő maga személyesen toppan be, mint a piarista cserkészcsapat segédtisztje, hogy volt parancsnokának is jelentse:

Megtettem kötelességemet. Élek.

Mutasd csak, hol égtél meg! — keresem rajta a légicsata emlékeit.

— Sehol. Itt a jobbarcomon megpörkölődtem, de az alig látszik... Bár közel álltam hozzá, hogy füstölthús legyen belőlem. Gépem már égett, lángolt, mire földre értem, sűrű füst és láng vett körül, s alig tudtam kinyitni a kabintetőt

— S mondd Gyurka, ez hányadik légi győzelmed volt!

— A mai négy motorossal együtt húsz gépet lőttem le biztosan. Valószínűleg ma egy másikat is lelőttem, de az nem biztos, hogy elpusztult, mert dugóval szállt le. Épp ezért nem is jelentettem. Mert a cserkész „feltétlen igazatmond”. Ez pedig csak „feltételes”. Ha megtalálják a roncsait, hát akkor az enyém volt.

Ügy hallom, hogy ő a legeredményesebb magyar vadászrepülő, neki van legtöbb légi győzelme. Napilapok, a „Magyar Szárnyak” sokszor írtak már róla. Társai meg úgy hívják: „A magyar légierő első számú géppusztítója.” Tény, már hatszor lőtték le úgy, hogy gépe elégett, kétszer orosz terület fölött is. S ő mégis itt áll előttünk, épségben, mosolyogva. Ördöge van, — mondják róla.

Öt éve érettségizett itt. Második éve, hogy elvégezte a kassai akadémiát (főcserkészünk nem vallott szégyent vele, hogy pártfogásba vette ezt a tanító-gyereket, mikor elesett a vármegyei alapítványtól, s vele együtt a reménytől, hogy élete vágyát megvalósítsa) s máris tele van a melle kitüntetésekkel. Szeretném a tábori előkészületeket végző cserkészek számára megmutatni, de ő szerényen összehúzza gallérját. A tűzkereszten kívül ott csillog a magyar érdemrend lovagkeresztje, az ismételt kormányzói dicsérő elismerés bronz és ezüst Signum Laudis az I. és II. osztályú német vaskereszt. Az arany vitézségi érmet is emlegették neki, de azt mondja, hogy ahhoz ő még szürke kis hadnagy, hogy megkaphassa.

7