Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
Ormay József: Milyen gépek bombázhatták és milyen gépek nem bombázhatták Kassát?
jöhet számításba Kassa bombázásával kapcsolatban. A Do 217-es bombázók igazi nagy karrierje csak 1941 után következett be. 1940-41 telén készült el a 217 E 1, széria, amelyek 1941 tavaszán kerültek csapatszolgálatba, kizárólag az Dornier 217 bombafelfúggesztő berendezése. „Atlanti Fronton”. (Do 217-es gépek a Keleti Fronton nem szerepeltek a „Barbarossa” hadrendjében 1941-ben.) Különös tekintettel kell lenni a különböző szériák pontos építési dátumára. Az E 1. széria (1941 májusa) gépeinek a megterhelése kb. 2000 kg volt. A későbbi szériák ezt megkétszerezték. Az E 1. széria gépei horizontális bombázók voltak. Bomba befogadóképességük a következő volt: 16-szor 50 kg, vagy 4-szer 250 kg, vagy 2-szer 500 kg plusz 2-szer 250 kg. (Súlyosabb bombákat is el tudtak helyezni.) Az 1940-ben és 1941 elején épített gépek leírása külső felfüggesztést nem említ. Az E 2 széria 1941-ben elkészült gépeit zuhanó bombázó feladatra szánták. Összegezve az idegen bombák német bombázógépekbe való felfüggesztési lehetőségét, azt lehet vélelmezni, hogy néhány idegen bombát esetleg el lehetett helyezni a német bombafelfüggesztő szerkezetekben, de a Kassára vetett 30 bomba elhelyezése a rendszeresített gépekben nem volt (kettes, hármas, vagy négyes kötelékkel) megvalósítható. Gondolkoztam azon, hogy repülőismereteimet és személyes tapasztalatomat felemlítsem-e ebben a tanulmányban. Úgy gondoltam, hogy ez is a tanulmánhoz tartozik. Bombázó pilóta és megfigyelő (navigátor és bomba tiszt) kiképzésben részesültem. Jogosítva voltam a Ju 86, Caproni Ca 135. (olasz bombázó) He 111, Do 215, és a Ju 88-as kétmotoros gépek vezetésére. 1942-ben frontszolgálatot teljesítettem, mint bombázó pilóta. Bevetéseinken, ha 100 kg-os bombákat kellett alkalmazni, általában orosz zsákmány bombákat használtunk (olasz Caproni bombázóinkban). A németek az orosz zsákmány bombákat rendelkezésünkre bocsájtották, mert sem a He-lll-es alakulatok, sem a Ju 88-as alakulatok nem tudták ezeket felhasználni. Ha idegen bombák használatára olyan könnyű lett volna a német gépeket átállítani, akkor talán a német találékonyság módot talált volna ennek a megoldására.* (4.) Dornier 217-E. A szlovák verzió Bombázhatták-e a szlovák repülők Kassát? Az a tény, hogy a Csehszlovák Köztársaság 1937/38-ban 54 db. kétmotoros bombázógépet és ezekhez rendszeresített bombákat vásárolt a Szovjetuniótól ismételten arra a feltételezésre vezette a történészeket, hogy esetleg ezek a gépek bombázhatták Kassát. Szerencsére megbízható műszaki leírások alapján tisztázni lehet a problémát. A szovjet SB-2 (Skorosztnoy Bombardirovschik — azaz 50 gyors bombázó) gépek hadialkalmazása a Spanyol Polgárháborúban kezdődött el. 210 gépet kaptak a Köztársaságiak a Szovjetuniótól. Az amerikai „Martin” bombázóhoz való nagy hasonlósága miatt a „Kondor Légió” repülői „Martin bombázó” néven emlegették ezt a típust. A csehek B-71 „felhasználási jelet” adtak ennek a géptípusnak. 1938-ban a csehszlovák kormány „licenciával” (gyártási engedéllyel) megkezdte ezeknek a gépeknek a sorozatgyár-
