Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
vitéz Magyarosy Sándor: Emlékirataim
1944. végén összesen 186 héja gépünk állott szolgálatban. — A korszerű új repülőgépek sokkal nagyobb sebességgel repültek mint a régiek. Ennélfogva sokkal hosszabb kifutó pályákra volt szükség a fel- és leszálláshoz és annak biztonságához. Például a leszállásnál, amikor már földet értek 200 kilométer volt az óránkénti sebesség. Ennek a lefékezéséhez — hosszú pálya kellett. Ennek biztosítása érdekében kb. 2 kilométer hosszú kifutó pályára volt szükség. Nem is volt elegendő egy kifutó pálya repülőterenként, hanem többre volt szükség. így a repülőterek nagyságát kb. 2 négyzet kilométer nagyságban terveztük. Uj berendezésekre volt szükség a ködben, vagy éjjel való fel- és leszálláshoz. — Ennélfogva az összes régi repülőtereinket át kellett építeni és hozzájuk azonkívül még új helyeken újakat építeni — a létszámemelésnek megfelelően. — Összesen 30 repülőtéren folytak a bővítések és az új települések, beleszámítva a visszacsatolt részeken folyó bővítések és új építkezéseket is. — Igen sok helyen ki kellett sajátítani a repülőterek kibővítéséhez, vagy új repülőterek létesítéséhez szükséges területeket, ami néhol kilakoltatással járt. Gondosan ügyeltem, hogy a kártalanítást mindenütt a valóságos értéknek megfelelően haladéktalanul megkapják a tulajdonosok és nem erőszakosan lecsökkentett értékben. — Szolnok környékén, ahol az új repülőtér építése miatt sok kisgazdát, — gyümölcstermelőt kellett kitelepíteni, gondoskodtunk a kormány segítségével, hogy a kitelepítettek az általuk kiválasztott területeken és helyen megfelelő földhöz jussanak — és hogy a kártalanítási összeget a honvédelmi minisztérium késedelem nélkül nekik kiutalja. — Költöztetésüket a légügyi hivatal vállalta magára a rendelkezésére álló kincstári járművekkel. — Magyarosy vezérezredes a Légierők Parancsnoka, szemlét tart a vadászoknál, balról-jobbra: Heppes Aladár őrnagy osztály parancsnok, Horváth Gyula szds. Magyarosy vezérezreds. Kálmán Elemér hadgy, vitéz Pavay-Vajna György hdgy., vitéz Debrődy György hdgy. 20 Repülőgépvezetők-pilóták-létszámának emelése és kiképzése. — A repülőgépek számának emelése folytán gondoskodni kellett, hogy ennek megfelelő számú repülőgépvezető-pilótánk legyen. A tiszti repülőgépvezetők kiképzése a Kassai repülő akadémián történt — ahol létszámemelést hajtottunk végre. De azonkívül kiképeztek pilótákat Szombathelyen és másutt is — főleg továbbképzés. — Azután a jövőt tartva szem előtt Veszprém mellett egy új repülőakadémiát építettünk. — így pilótákban nem volt hiány. — A légierők parancsnokságának és a honvédelmi minisztérium légügyi főcsoportfőnökségének egybeolvasztása. Amikor már kellő tapasztalatokra tettem szert, javasoltam, hogy: a légierők szervezése, kiképzése, anyagiakkal való ellátása, — vagyis a légierők vezetése egyesítve — egy kézbe kerüljön — a légierők parancsnoksága elnevezés alatt. — Alárendelve közvetlenül a Vezérkar Főnökének — aki akkor már egy személyben a Honvédség Főparancsnoka is volt — és Honvédelmi Miniszternek is. — Javasoltam, hogy ezt az állást a rangban legidősebb repülőtiszttel töltsék be. Javaslatom első részét a vezetőség elfogadta — és azontúl a Légierők parancsnoksága alatt az egész egy kézbe került. — Viszont javaslatom második részét, hogy ezt az állást a legidősebb repülőtiszttel töltsék be nem fogadták el — hanem engem bíztak meg az így egyesített légierők parancsnokságával. A volt légierők parancsnoksága helyébe — a légi erők hadosztályparancsnoksága lépett, - amely állást a légierők legidősebb tisztje vette át. — A Légierők nagyobb része a keleti arcvonalon az oroszok ellen volt bevetve, — és csak kis része maradt Magyarországon ellenséges repülő támadásokkal szemben való alkalmazásra. — A keleti hadszíntéren alkalmazott repülő erők az ottani magasabb német repülő erő parancsnokságoknak voltak alárendelve. A magyar légierők parancsnoksága azokat Budapestről nem irányíthatta, — és azok alkalmazásába nem szólhatott bele. — Minden igyekezetünk azon volt, hogy mindent amire harci működésükhöz szükségük volt idejében megkapják, — itthonról. — Magam is kint voltam náluk és felkerestem a repülőszázadokat, hogy személyesen is meggyőződjem szükségleteikről — és hogy érezzék mennyire egyek vagyunk velük. A legteljesebb elismerés illeti meg a magyar repülőket ki-
