Magyar Szárnyak, 1984 (13. évfolyam, 13. szám)
vitéz Magyarosy Sándor: Emlékirataim
váló teljesítményeikért és hősies magatartásukért, — akik repülőgépanyagban való alárendeltségünk ellenére bebizonyították, hogy repülőtudással, — ügyességgel, de legfőképpen rámenő szellemmel minden akadályt le tudtak győzni. — Felderítőink, vadászaink, bombázóink ennek ékes bizonyítékát adták dicső szereplésükkel, amikor a hatalmas túlerő ellen utolsó lehelletükig harcoltak. Sok légi győzelmet arattak. Sokan elpusztultak közülük — Áldott legyen emlékük. Ugyancsak ki akarom emelni a parancsnokságom alá tartozó ejtőernyősök hősies magatartását is a harcok alatt. „Kivonat: vitéz Adonyi Ferenc vezérkari őrnagy, — A magyar katona a második világháháborúban — című könyvéből: A ,Szent László’ hadosztály magvát képező ejtőernyősök 1. zászlóalja 1944. nyarán a Kárpátok előterében küzdő 1. hadsereg keretében több vállalkozó csoportjával az ellenség arcvonala mögött került bevetésre és jelentős eredményeket ért el. Majd egy részük onnan kivonásra kerülve azt a parancsot kapta, hogy állítsa fel a bevonultatandó ejtőernyős újoncokkal — leventékkel — mint újoncokkal feltöltve a 2. ejtőernyős zászlóaljat. A bevonult ujoncanyag kiváló volt. Igen előnyös volt az a szempont, — hogy ez a fiatal fegyvernem, a leventéit magának képezte ki. Időnként az ejtőernyős zászlóalj a legjobb tisztjeit és tiszthelyetteseit vezényelte az ejtőernyős leventék táborozásaira. Ezek nemcsak a kiképzés szakszerűségét vitték bele munkájukba, hanem azt a szellemet is, amely annyira jellemezte ezt a nálunk még fiatal fegyvernemet. A parancsnok és alárendelt között a kapcsolat lényegesen bensőségesebb volt, mint bármely más fegyvernemnél. Az ejtőernyős ugrás élménye, a szakkiképzés sajátossága, — amely béke idején sem ment életbiztosítás számba, eredményezte az elmélyültebb bajtársi viszonyt, ami ott kialakult a tiszt, a tiszthelyettes és a legénység között. Ennek az volt az eredménye, hogy a kiképzés lényegét az éleslövészet és harckiképzés adta, — a formai fegyelem magától jött. —” Ezt azért idéztem, mert ez bizonyítéka annak, hogy igenis meg lehet valósítani azt, — amire saját hatáskörömben mint határvadász dandár parancsnok — és később, mint kiképzési csoportfőnök — az egész honvédség keretében elérni törekedtem. Mindkét ejtőernyős zászlóalj hősiesen harcolt az utolsó pillanatig. Sajnos a visszavonulási harcokban igen súlyos veszteségeket szenvedtek. Hősiességük példaképpen szolgál — és emléküket kegyelettel őrizzük meg. Magyarosy Sándor Cleveland-i korszakból készült képe 1944. március 19. eseményei, ahogyan azokat átéltem. Éjjel 2 órakor telefonon felhívott a lakásomon Bajnóczy József altábornagy a vezérkar főnökének a helyettese, hogy azonnal menjek át a miniszterelnökségre. Ott találtam Kállay Miklós miniszterelnököt, — Keresztes Fischer Ferenc belügyminisztert, — továbbá a honvédség részéről Bajnóczy József altábornagyot, mint a vezérkar főnökének a helyettesét, a budapesti hadtest parancsnokát és a légi hadosztály parancsnokát. — Ekkor közölték, hogy a Kormányzó Hitlerrel való találkozásról útban van hazafelé a különvonaton, — és hogy a németek meg fogják szállni Magyarországot — nyugati határunkat erős páncélos osztagokkal már át is lépték. — Egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy nem állhatunk ellent a németeknek fegyveres erővel, — mert hiszen honvédségünk a békehelyőrségekben szét van szórva — összpontosításukra már nincsen idő, és főleg azért sem, mert nem viselhetünk egyidőben háborút — az oroszok ellen, — ahol a keleti arcvonalon csapataink a németek közé beékelve és részben azok parancsnoksága alatt harcolnak — és ugyanakkor a saját országban a németek ellen. Kilátástalan, eredményre nem vezető harc lett volna, amelyben a németek biztosan egyenként leverik itthon lévő és szétszórtan elhelyezett csapatainkat — és mérhetetlen nagy pusztítást is okoztak volna Magyarország területén a harcokkal. — Ennek megfelelően a hadtestek és helyőrségek parancsot kaptak, hogy ne álljanak ellent a németeknek. — Ezekután nem volt mit tenni — mint bevárni az eseményeket és a Kormányzó hazaérkezését. — 21
