Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Dákay Ferenc: Így kezdődött…

ÍGY KEZDŐDÖTT. DÁKAY FERENC Ha egyszerű tényeket írnék meg röviden, katonásan, akkor alig pár sorban össze tudnám tömöríteni az eseményeket, valahogy így: 1941 májusától (előző cikkemben tévesen április végét írtam) a Légi Fényképező és Kiértékelő Csoporttól egy önálló földi kiszolgáló részleggel — melynek parancsnoka H. M. őrm., hangármester volt — a ko­lozsvári polgári reptérre voltam ki­helyezve. Megfigyelőm Hechst Lász­ló zls. Gépünk a célnak megfelelő­en felszerelt Ju. 86-os típusú repgép. Egyik nap délben írásbeli parancsot kaptam a LFKCS parancsnokától, Keksz Edgár alez-től, hogy azonnali hatállyal kezdjem el a Szovjetunió légterében a felderítést. A parancs vétele után kb. 3 órával megkezdtük munkánkat a Szovjetunió légteré­ben . . . E pár sorból csupán a leg­fontosabb hiányzik, a dátum — cél­zatosan. írásaimban az a törekvésem, hogy a tények legszigorúbb megtartása mellett úgy írjam meg az eseménye­ket, hogy az olvasó is bele tudja ma­gát élni azokba, az én személyembe, gondolataimba. Jelen esetben is a té­nyek, a környezet, az események tel­jesen, az idézett parancs és annak szövegezése, a párbeszéd, fontolga­tásaim, gondolataim visszaadása, ha nem is szószerint, de lényegében fe­dik a valóságot. Ez a nap különösen belém vésődött, életem legfelelósség­­teljesebb napja volt, legalábbis úgy éreztem akkor és ma is. Egy hadna­gyocska és egy zászlóska — kiknek szerepköre, koruk, rendfokozatuk, beosztásuk szerint nem lehetett más, mint egy végső végrehajtó szervé, amelyik egy részleteiben kidolgozott felderítési terv szerint dolgozik —, minden politikai és katonai helyzet­ismeret nélkül hirtelen ott áll, hogy hadműveleti felderítési tervet dol­gozzon ki és hajtson végre. A pa­rancsból csak egyet tudtunk, hogy sürgős és külpolitikailag rendkívül kényes. Tudtuk azonkívül, hogy pa­rancsnokunkat az első Világháború­ból származó szoros barátság fűzi Gőringhez, Milch tábornokhoz, va­lamint német testvéralakulatunk pa­rancsnokához, Rowehl ezds-hez, aki­től a magyar katonai vezetést megke­rülve bizalmas információkat kap. 8 Az alábbi sorok repülő élménye­imről írt munkám egy részét képe­zik Kolozsvári polgári repülőtér, egy a román légtérben végrehajtott fela­datunkból visszatérve . . . Irodánk felé tartva az elvégzett munka jóleső érzésével és hónunk alatt féltve őr­zött térképeink tömegével, az időjel­ző tiszt állít meg. Levelet hozott ne­ked a forgalmi gép pilótája. (A for­galmi gép pilótája volt az összekö­tőnk, “futárunk”, ő szállította Buda­örsre a filmkazettákat — munkánk gyümölcsét — és hozott nagyritkán egy-egy kiegészítő parancsot.) Átve­szem a levelet, felmegyünk az iro­dánkba kibújni terhes öltözékünk­ből. Nézzük, mit tartalmaz a levél. A boríték bal felső sarkában: Keksz E., címzés: Тек. Dákay Ferenc úrnak, Keksz Edgár alez. ke­­zeírásával. Kedves FerikémI Értesít­­lek, hogy feladatodat azonnali ha­tállyal és súlyponttal kiterjesztem az ÉK-i Kárpátok előterére 80 km mélységben. (Hűha, ez a Szovjetunió! A fellobbanó izgalomtól nem tudok ülve maradni, felállók, az ablakhoz megyek, tovább olvasom —) . . . ké­szülj fel áttelepülésre, vedd fel az ösz­­szeköttetést az ungvári repülőtér­gondnoksággal. Felhívom a figyel­medet, hogy a légtérben németek is dolgoznak, velük is kerüld a találko­zást. Zavaró körülmények esetén azonnal hazatérni. A legszigorúbb diszkréció! Áttelepülésre külön pa­rancsot kapsz. Sok szerencsét, Keksz Edgár. Átérzem a parancs rendkívüli je­lentőségét. Nyugi-nyugi, nyugtatom magamat ... Mi van Franyó, kérdi Laci. Semmi - semmi, felelem. Még­­egyszer elkezdem olvasni a levelet ... azonnali hatállyal . . . tehát sür­gős . . . Szovjet légtér 80 km mély­ségben . . . mikor kihelyeztek ide, még a megközelítésétől is eltiltott az Öreg. Várjunk, várjunk, ezt nagyon át kell gondolni! Mielőtt átbeszélem Lacival, jó volna magamra marad­ni, előbb önmagámban átfontolni a helyzetet. Kinézek az ablakon. Szór­ványos felhőzet, délidő van, ha oly sürgős, talán még ma elkezdhetjük, mindenesetre a gépet készültségbe helyeztetem . . . Laci, ne vetkőzz tovább! Lehet, hogy újra startolunk! Légy szíves kérj időjelzést Csernovicz környékéről, egészen fel az E-i Kár­pátokig: szólj Nándinak, a gépet te­gye startkészre, a személyzet egy óra múlva legyen készültségben. Vissza­felé kérdezd meg a büffét, mit tud­nak adni ebédre . . . Franyó mit ti­­tokzatoskodsz? Mi van a levélben? Nyugalom Laci, ha visszajössz, meg­beszéljük. Laci grimaszt vágva elin­dul. Közben átvillan az agyamon, hogy a gép fegyverzetét eddig még sohasem próbáltuk ki. Az orrgép­puskánál minden rést betömköd­­tünk. Fafa, egy pillanatra még: vizs­gálják át a gép fegyverzetét, a tömí­téseket el kell távolítani, minden üzemképes állapotban legyen. Fölös­leges találgatást kerülendő, mondd a népnek, értesítést kaptunk a német kollégáktól, hogy vadászok megug­ratták őket! Ez van a levélben? Sok­kal fontosabb van a levélben, min­dent részletesen át fogunk beszélni, de most a legsürgősebb, hogy elin­tézd, amit mondtam . . . Nekiállok kikeresni, milyen térképeink van­nak ... 25 ezres csak annyi, ameny­­nyin rajta van a román-szovjet ha­tár, 75 ezres is csak erről a terület­ről, de azon valamivel több van. Ezt egy repüléssel elintézzük. Marad a 750.000-es. Ezzel meg lehet kezdeni az út-vasút, esetleg a repülőterek fel­derítését. Nézzük csak mégegyszer azt a parancsot. Azonnali hatály, súlypont 80 km mélység, mit mutat a térkép? Ez kb. a Dnyeszter, dé­lebbre a Pruth vonala. A Kárpáto­kon átvezető közlekedési vonalaknak ugyan vannak kisebb összekötő útjai, de lényeges út-vasútvonal: Sambor- Stryj-Stanislau-Kolomea-Csernovicz. A parancs rettenetesen általá­nos . . . ! Mit akarhat az Öreg? Rutinmunkát, mint a román terü­letről? Vagy valami más van a dolog mögött? Mi lehet ennek a feladatnak a politikai, katonai háttere? Hogyan is tanultuk? Helyzetmegítélés! Ro­mán vonatkozásban kaptam helyzet­tájékoztatást, most egy szót sem, csak hogy sürgős és súlypont ... ha elkezdünk térképlapokat, területet fényképezni és csak közben katonai célokat, ez hosszadalmas, teljesen az időjárástól függő, ha sürgős, akkor csak a katonai célpontok lehetnek fontosak, vagy talán az erődítési munkákhoz kell fotó? De az erődíté­sekhez nem kell 80 km mélység! Mégis csak az út vasút, esetleg repü­lőterek felderítése és fényképezése volna a legfontosabb. Talán ebben

Next

/
Oldalképek
Tartalom