Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)
Meghalt Rudel repülő ezredes
MEGHALT RUDEL REPÜLŐ EZREDES 1982. december 18-án 66 éves korában elhunyt a világ legeredményesebb frontpilótája. A budapesti Magyar Hírlap 1982. december 24-i száma is beszámol Hans Ulrich Rudel Nürnberg környéki temetéséről, felháborodott sorokkal, mert a temető felett Phantom vadászgépekkel az NSZK légierő pilótái vaskereszt formáját kötelékben kirepülve tisztelegtek az utolsó útjára tért hős pilótának. A háború utolsó napjáig 2430 bevetést repül. Ezek során még elsüllyeszt egy csatahajót és egy cirkálót, egy rombolót és 70 partraszálló hajót. Megsemmisített több, mint 150 tüzérségi állást, 4 páncélvonatot, 519 páncélost és több, mint 800 egyéb járművet, valamint számos hidat, utánpótlási raktárai, stb. Elképesztő számok egy ember teljesítményeként. Gondoljuk csak meg, hogy az 519 harckocsi 5 teljes páncélos hadosztály anyaga! Nem hiába mondta Schörner vezérezredes: “Rudel egymaga felér egy egész hadosztállyal!” De megbecsülte az ellenség is — a maga módján: Sztálin személyesen tűzött ki a fejére 100.000 Rubel vérdíjat. Élve, vagy holtan. De a számok mögött hihetetlen önfegyelem, kötelességérzet és áldozatkészség áll. 1417 napon át, 2530- szor ellenség feletti repülésre indulni azzal a tudattal, hogy bármelyik az utolsó lehet, emberfeletti idegmegterhelést jelent. Senki, az összes hadviselő felek repülői közül, megközelítően sem érte el ezt a számot. Légiharcban nem veszített (a vele repülő lövész-megfigyelő 9 támadó szovjet gépet lőtt let), de földi elhárítás, vagy gyalogsági tűz 30 alkalommal lőtte le gépét. Mindannyiszor sikerült a saját vonalak mögött kényszerleszállást végeznie. Ö maga 6 stukalegénységet — 12 bajtársat — mentett meg a fogságtól, vagy a haláltól úgy, hogy a szovjet vonalak mögött leszállva, kihozta őket. A hetedik alkalommal nem sikerült felszállnia az agyagos szántóföldről. Gyalog menekültek, szovjet katonákkal sarkukban. Átúszva a Dnyeszter folyót (márciusban!) Rudel repülő ezredes gyémántokkal díszített lovagkeresztjéhez megkapta az "arany tölgyfalevelet." ott vesztette el lövészét, aki hűségesen kísérte és védte meg őt 1490 bevetésben —, azt hitték, hogy megmenekültek, mikor román katonák-Rudel ezredes Ш/SG 2 alakulatának jelvénye. ra bukkantak.De nem románok voltak, szovjet járőr karjaiba szaladtak. Megugrott és cikk-cakkban futva próbált menekülni, de egy géppisztolylövedék mégis elérte. Átlőtt vállal, mezítláb menekült és bujkált vagy 40 kilométeren át, míg másnap elérte a saját vonalakat. Híven jelmondatához: “Csak az veszett el, aki önmagát feladja ...” Mindenütt ott van, ahol a harcok a legsúlyosabbak. A háború utolsó szakaszában nem bombákkal, hanem 37 mm páncéltörő ágyúkkal felszerelt gépen repül. Van olyan nap, amelyen 17 páncélost lő ki. Magyarországra 1944 őszén, a román átállás után jut el. Vöröstorony hágó, Ojtozi szoros, Nagyvárad, Debrecen, Kecskemét, Cegléd a főbb állomásai. Aki emlékezik azokra az időkre, tudja, hogy ezeknek a neveknek mindegyike páncélos csatával függ össze. Gyöngyösnél megsebesül: egy gépfegyverlövedék átüti bal combját, egy másik benne marad. Budapesten operálják, majd a keszthelyi kórházba küldik lábadozásra. Három hét múlva újra repül — gipszelt lábbal. A budapesti, székesfehérvári, balatoni páncélos csatákban újra ott van. A harcok Sziléziában, Rudel közelebbi hazájában folynak tovább. Ott küzd Lebusnál (Odera-Frankfurttól északra) a német vonalakon áttört páncélosok ellen. Február 9-én már tizenkettőt kilőtt, de az egyik ágyúban még van egy lövedék, azzal kilövi a tizenharmadikát, de ugyanabban a pillanatban egy 40 mm légelhárító lövedék leszakítja jobb lábát. (A bal még mindig gipszben van.) Eszméletének utolsó szikrájával sikerül a gépet közvetlenül a német vonalak mögött a földre tennie. Az elvérzéstől lövésze: az ezredorvos Gadermann (1970-ben a müncheni Olympián a német csapat orvosa) menti meg. Ajultságából már csak az amputáció után tér magához. Húsvétkor újra repül — műlábbal — és a háború utolsó napjáig pusztítja a hazáját elözönlő szovjet páncélosokat. Vajon hol állt volna a háború végén a szovjet hadsereg, ha az az 519 is tovább gurulhatott volna? A Rajnánál? Élete végéig nem szűnt meg hirdetni — mint kötelességét teljesítő volt kiváló pilóta —, hogy a német katona hazája és Európa érdekeiért küzdött. “Adassék tisztelet Rudel repülő ezredes emlékének.” 71
