Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Meghalt Rudel repülő ezredes

MEGHALT RUDEL REPÜLŐ EZREDES 1982. december 18-án 66 éves ko­rában elhunyt a világ legeredménye­sebb frontpilótája. A budapesti Magyar Hírlap 1982. december 24-i száma is beszámol Hans Ulrich Rudel Nürnberg kör­nyéki temetéséről, felháborodott so­rokkal, mert a temető felett Phan­tom vadászgépekkel az NSZK légi­erő pilótái vaskereszt formáját köte­lékben kirepülve tisztelegtek az utolsó útjára tért hős pilótának. A háború utolsó napjáig 2430 be­vetést repül. Ezek során még elsül­lyeszt egy csatahajót és egy cirkálót, egy rombolót és 70 partraszálló hajót. Megsemmisített több, mint 150 tüzérségi állást, 4 páncélvona­tot, 519 páncélost és több, mint 800 egyéb járművet, valamint számos hidat, utánpótlási raktárai, stb. El­képesztő számok egy ember teljesít­ményeként. Gondoljuk csak meg, hogy az 519 harckocsi 5 teljes pán­célos hadosztály anyaga! Nem hiába mondta Schörner vezérezredes: “Rudel egymaga felér egy egész hadosztállyal!” De megbecsülte az ellenség is — a maga módján: Sztálin személyesen tűzött ki a fejé­re 100.000 Rubel vérdíjat. Élve, vagy holtan. De a számok mögött hihetetlen önfegyelem, kötelességérzet és áldo­zatkészség áll. 1417 napon át, 2530- szor ellenség feletti repülésre indul­ni azzal a tudattal, hogy bármelyik az utolsó lehet, emberfeletti ideg­megterhelést jelent. Senki, az összes hadviselő felek repülői közül, meg­közelítően sem érte el ezt a számot. Légiharcban nem veszített (a vele repülő lövész-megfigyelő 9 támadó szovjet gépet lőtt let), de földi elhá­rítás, vagy gyalogsági tűz 30 alka­lommal lőtte le gépét. Mindannyi­szor sikerült a saját vonalak mögött kényszerleszállást végeznie. Ö maga 6 stukalegénységet — 12 bajtársat — mentett meg a fogságtól, vagy a haláltól úgy, hogy a szovjet vonalak mögött leszállva, kihozta őket. A hetedik alkalommal nem sikerült felszállnia az agyagos szántóföldről. Gyalog menekültek, szovjet kato­nákkal sarkukban. Átúszva a Dnyeszter folyót (márciusban!) Rudel repülő ezredes gyémántokkal díszített lo­vagkeresztjéhez megkapta az "arany tölgyfa­levelet." ott vesztette el lövészét, aki hűsége­sen kísérte és védte meg őt 1490 be­vetésben —, azt hitték, hogy meg­menekültek, mikor román katonák-Rudel ezredes Ш/SG 2 alakulatának jelvénye. ra bukkantak.De nem románok vol­tak, szovjet járőr karjaiba szalad­tak. Megugrott és cikk-cakkban futva próbált menekülni, de egy géppisztolylövedék mégis elérte. Át­lőtt vállal, mezítláb menekült és bujkált vagy 40 kilométeren át, míg másnap elérte a saját vonalakat. Hí­ven jelmondatához: “Csak az ve­szett el, aki önmagát feladja ...” Mindenütt ott van, ahol a harcok a legsúlyosabbak. A háború utolsó szakaszában nem bombákkal, ha­nem 37 mm páncéltörő ágyúkkal felszerelt gépen repül. Van olyan nap, amelyen 17 páncélost lő ki. Magyarországra 1944 őszén, a ro­mán átállás után jut el. Vöröstorony hágó, Ojtozi szoros, Nagyvárad, Debrecen, Kecskemét, Cegléd a főbb állomásai. Aki emlékezik azokra az időkre, tudja, hogy ezek­nek a neveknek mindegyike páncé­los csatával függ össze. Gyöngyös­nél megsebesül: egy gépfegyverlöve­dék átüti bal combját, egy másik benne marad. Budapesten operál­ják, majd a keszthelyi kórházba küldik lábadozásra. Három hét múlva újra repül — gipszelt lábbal. A budapesti, székesfehérvári, bala­toni páncélos csatákban újra ott van. A harcok Sziléziában, Rudel kö­zelebbi hazájában folynak tovább. Ott küzd Lebusnál (Odera-Frank­­furttól északra) a német vonalakon áttört páncélosok ellen. Február 9-én már tizenkettőt kilőtt, de az egyik ágyúban még van egy lövedék, azzal kilövi a tizenharmadikát, de ugyanabban a pillanatban egy 40 mm légelhárító lövedék leszakítja jobb lábát. (A bal még mindig gipszben van.) Eszméletének utolsó szikrájával sikerül a gépet közvetle­nül a német vonalak mögött a földre tennie. Az elvérzéstől lövésze: az ez­­redorvos Gadermann (1970-ben a müncheni Olympián a német csapat orvosa) menti meg. Ajultságából már csak az amputáció után tér ma­gához. Húsvétkor újra repül — mű­lábbal — és a háború utolsó nap­jáig pusztítja a hazáját elözönlő szovjet páncélosokat. Vajon hol állt volna a háború végén a szovjet had­sereg, ha az az 519 is tovább gurul­hatott volna? A Rajnánál? Élete végéig nem szűnt meg hir­detni — mint kötelességét teljesítő volt kiváló pilóta —, hogy a német katona hazája és Európa érdekeiért küzdött. “Adassék tisztelet Rudel repülő ezredes emlékének.” 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom