Magyar Szárnyak, 1983 (12. évfolyam, 12. szám)

Ezüst érdemérem

ve, az égő géptől biztos távolságra vonszolta, majd ő maga is eszmélet­lenül rogyott össze. Ádám László repülő főhadnagyot, aki a gép pilótája volt (mindkét pi­lótafülke vezetésre alkalmas, iskola­gép volt), az egész testére kiterjedő súlyos, III. fokú égési sérülésekkel az Alkotás úti Tiszti Kórházba szállí­tottuk, úgyszintén kivizsgálásra La­kos Géza karp. őrm.-t, aki szeren­csére és a csodával határos módon, erős zúzódásokon kívül mást nem szenvedett. Lakos Géza hősies magatartásá­val, az önfeláldozó repülő bajtársias­­ságról és haláltmegvető bátorságról tett tanúbizonyságot. Cselekedetét a Légierők Parancsnoksága igen nagy­ra értékelve, magas kitüntetésre ter­jesztette fel és a H. M. “Ezüst Ér­demérem”-el tüntette ki. II. NYILATKOZAT Bizottságommal percek alatt a budaörsi reptérre érkeztem, amikor a reptér közvetlen szélén — még a légtérben 100 — 120 m magasságban — a már lángrakapott, láthatóan alig kormányozható, bizonytalanul imbolygó, a mindkét pilótafülkéből vezethető gépben, élet-halálharcát vívta a gép — és életük megmenté­séért a két főnyi személyzet, melynek hajózói mindeddig ismeretlenek vol­tak. A repülőtér kb. 500 — 600 Főnyi katonája, az épület ablakaiból, rész­ben pedig a repülőtér betonján lé­legzetvisszafojtva figyelte az esemé­nyeket. Segítségre készen állva a re­pülőtér tűzoltósága és mentőszolgá-A KŐOLAJ A tankautó a repülőgép mellé állt, a szerelő rácsavarta a tömlőt s a motoros szivattyú zakatol­ni kezdett. A benzinnek ömleni kellett volna a re­pülőgép tartályába, ehelyett azonban alig csur­­gott-csepegett valami a tömlőből. Látta ezt a mű­szaki tiszt és kutatni kezdte a hiba okát. Végre a tankautó benzinjében felfedezett egy csomó sze­metet, kavicsot, meg kőtörmeléket, ami eltömte a vezetéket. — Te gézengúz, — förmedt rá a szerelőre — honnan kerül a benzinbe ez a rengeteg kődarab? — Hadnagy úr, alázatosan jelentem, — ma­kogta a fülöncsípett — úgy tanultuk a tisztes-is­kolában, hogy a benzin kőolajból készül. Alkal­masint ezért gyűltek össze az alján ezek a köve­csek. U.J. lata is, bár teljes készültségben, mégis tehetetlenül, mert nyilvánvaló volt, hogy a lángok pillanatokon be­lül elérik a benzintankot, mely rob­banáshoz vezet és darabokra tépi a repülőgépet két főnyi személyzetével együtt. Szemtanúja voltam, amikor a lángnyelvek és füst következtében a magasságot már felbecsülni képtelen elsőfülke személyzete ugrani szándé­kozott, de nnek biztos halálkövetkez­ményét a láng- és füstfelhőből még jobban felismerő másik pilóta, szinte megakadályozta ezt, majd a gépet határozott mozdulattal “csúszásba” vitte. Ennek köszönhetően a lángok egyoldalra kicsapódtak, a gép nem a csillagmotor testtel zuhant a föld irányába, hanem szárnyvéggel, melynek következtében a gép hátsó­fülke személyzete ejtőernyővel a hátán egy szaltóval a gép átfordulá­sával együtt; míg az első vezetőrész­ben lévő pilóta gépben maradva csa­pódtak a földbe. A gép egyik sze­mélyzete futni tudott a lángban álló géptől biztonságos távolságra, a másik fő ekkor már láthatatlan volt. A gép benzintankja még sértetlenül az ég felé meredt! Láttam, amikor ezekben a pilla­natokban, a megmenekült személy a fő lángokhoz, az égő géphez vissza­rohant bajtársáért. Azt nem talál­ván, a gépet körbefutva (a benzin­tank minden másodpercben robban­hat), a roncsok között féltesttel a gépből kiesve rátalálván — a testére fonódott rádióvezeték huzaljaitól küszködve megszabadítani kívánván — a benzintank felé haladó lángo­kat gyors fejmozdulataival kémlelve — haláltmegvető bátorsággal baj­társát biztonságos távolságra von­szolva, eszméletét veszítve rogyott össze. A robbanást követően, a tűzoltó­ság, mentők és bizottságunk pillana­tok alatt a helyszínen teremtünk. A mentők nyomban hordágyra fektet­ték és elszállították az ekkor felis­mert, régi bajtársamat, Ádám Lász­ló főhadnagyot, aki harmadfokúnak mutatkozó égési sebeket szenvedett egész arcán, kezén, alsó lábfején. Az ekkor eszméletét visszanyerő másik pilótát, egykori növendékemet is fel­ismertem, Lakos Géza hdp. őrm. személyében. Kijelentem, hogy a fent leírt per­cek pályafutásom és életem egyik legborzalmasabb látványát jelentet­ték és egyben a bajtársiasság, önzet­lenség és a személyes bátorság kima­gasló példáját, amit Lakos Géza ma gatartásával tanúsított. A Parancsnokság épületében, a hivatalos jegyzőkönyvek felvételét követően egyértelmű volt . . . hogy Lakos Géza repülőgépének a levegő­ben történt kigyulladása alkalmából tanúsított kimagaslóan bátor maga­tartásáért, élete veszélyeztetésével, bajtársának a biztos haláltól való megmentéséért a legmagasabb bá­torsági kitüntetésre lesz felterjesztve. Egyöntetűen arany fokozatú ki­tüntetésre tettünk javaslatot, de tu­domásom szerint csak azért kapha­tott “Ezüst Érdemérem”-et . . . , mert az arany fokozatot, a fennálló szabályzat értelmében csak tiszti rendfokozatú egyén kaphatta meg. Lakos Géza pedig tiszti rendfokoza­tát (zászlós, majd hadnagy) csak ké­sőbb, szolgálati idejének megfelelő­en kapta meg. . . Később, a kórházi betegágyán, a fehér pólyákból alig látható, 8 na­pon át haláltusában vívódó, III. f. égési sebeket szenvedő Ádám László bajtársam alig hallható suttogását is örömmel könyveltem el: Lakos Gézát ölelem, köszönöm neki élete­met és azt, hogy szerencsétlenségünk óráiban született első gyermekünk nem született félárvának. A későbbi, szakértői vizsgálatok azt állapították meg, hogy a gép Börgöndről történő felszállását kö­vetően kb. Martonvásár légterében benzincső repedést kapott. Az így szi­várgó benzin a személyzet előtt rend­ellenességet mutatott, ezért kellő magasságba vitték a gépet, ejtőer­nyővel történő ugrásra felkészülve. A rendellenesség a teljes gázadagolás során, a magasságban megszűnt és biztonságos leszállásra készülődött a két pilóta, azon feladattal, hogy egyikőjük a budaörsi Központi Re­pülőgépjavító Üzemben átvételre készen álló Bücker-Jungmann típusu gépet visszarepüli Börgöndre. A leszállás előtti tiszteletkor és sik­lás során az üresjáratú motorból ki­csapó kipufiogó gázok azonban az időközben benzincsorgástól átitató­dott gép alsó részét, ill. az egész mo­torblokk gépházterét lángra lobban­­tották. A szomorúan tragikus, de tanul­ságos balesetek után, hasonló esetek megelőzése céljából tettem javasla­tot a gép tüzetes mérnökszakértői vizsgálatára, szükség szerinti javítá­sára 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom