Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

vitéz Domonkos János: Egy Messerschmitt szerelő hadi- és "egyéb" tapasztalatai

nyen megússzák az új esztendő első reggelén végrehajtott támadást.

Az első tűzcsapás után Debrődy és Molnár hadnagyok a gépeikhez rohantak. Mi négyen szerelők rohantunk utánuk. Indítani akartunk. A gépek nem indultak. Másodszor, majd harmadszor is próbálkozunk. Az II 2-esek második tűzcsapása a gépeken ért bennünket. Láthatták felülről, hogy csak mi mozgunk. Nyomjelző lövedékek, géppuska és gépágyú lövedékek körülöttünk felszántották a havas földet. Azt gondoltam, hogy kifogyott a bespriccelő benzin az indító tartályból. Csajkával rohantam benzinért. A gépek csak nem in-Munkaszünet-pipaszünet — Farkas Ferenc, Karvaly Károly, Fügedy József, ülő alak Domonkos János.

dúlnak. Mi történhetett, kínzott a kérdés. Az akkumulátorok! Villant fel az agyamban. A harmadik orosz tűzcsapás is megtörtént közben. Pillanatok alatt beszereltük az akkumulátorokat, de már az utolsó ruszki gép is elhúzott. Gépeink beindultak. Az oroszok után vetették magukat. Debrődy hadnagy lelőtt egyet, Molnár hadnagy tűzfegyverei nem működtek. Az Ivánok aránylag olcsón úszták meg a január elsejei meghívó nélküli köszöntőt. Kiderült, hogy a német műszaki személyzet a lövészárkokban húzódott meg a támadás alatt, annak ellenére, hogy ők voltak készültségben.

Minket szerelőket kitüntetésre terjesztettek fel ellenséges tűzben, ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásunk miatt. Mindnyájunknak jól esett ez az elismerés.

Umánba másodízben települtünk át. Ott tartózkodásunk napjait újból csak a pilótáink légigyőzelmei tarkították. Molnár, Tóth, Kenyeres, Szeverényi, Debrődy

40

Indítás

hadnagyok és Kovács Pál őrmester gondoskodtak arról, hogy valami változatosságot hozzanak egyhangú frontéletünkbe.

Fájdalmasan érintett bennünket Debrődy hadnagy lelövésének a híre. Ellenséges vonalak mögött lőtték le. Napok múlva érkezett vissza hozzánk. Gyalog, úszva, ellenséges csapatok kikerülésével, sokszor ellenséges tűzben, sikerült neki a hadifogságtól való megmenekülése. Az öröm leírhatatlan volt.

Az ellenség légi tevékenysége egyre jobban fokozódott. Pilótáink légigyőzelmeinek a száma nagyon megnövekedett. Erre az időre esik a háború egyik legkiemelkedőbb vadász-hőstette. Ju 52-es szállítókat kísértek a vadászaink ellenséges vonalak mögötti feladatuk megoldásának az oltalmazására. Yak 9-es vadászokkal kerültek légiharcba. Debrődy gépe annyira megrongálódott a harc közben, hogy kényszerleszállást kellett végrehajtania. Úgy látszott, hogy sorsa meg volt pecsételve. Messze az ellenség mögött, csak a hadifogság várhat rá. A közelben tartózkodó oroszok megindultak Debrődy megkeresésére. Kenyeres gépe leírt felette egy alacsony kört, majd kieresztette a futóit és az egyenlőtlen, hófuvásos talajon leszállt Debrődy mellé. A kabintetőt ledobták. Debrődy Kenyeres ölében ült. О a botkormányt kezelte, Kenyeres a gázkart és az oldalkormányt kezelte. Nem hittünk a szemeinknek, amikor egy kabintető nélküli Messzer, két pilótával az ülésben, légigyőzelmet billegtetve elrepült felettünk. Kenyeresnek sikerült lelőni azt a Yak-ot, amely Debrődy gépét összelőtte. Szinte az egész repülőtér személyzete özönlött a beguruló Messzer irányába. Óriási üdvrivalgás fogadta a gépből kiszálló pilótákat. Csodálkozással vegyes örömmel, hitetlenkedve néztük a szűk kabint, ami gyakran egy személynek is szűkösen adott helyet. Az a gyanúm, hogy Debrődy százados úrnak ma, 1982-ben igen nagy problémája lenne magát begyűrni a volt gépébe.

Néhány nappal később Kenyeres hadnagy égő gépéből ejtőernyővel kiugrott. Erdőben ért földet és a feléje rohanó orosz katonák foglyul ejtették. Ugyanekkor Debrődy lelőtt egy Yak-ot. Győzelmét elhalványította Kenyeres Miklós sorsán való elkeseredése.

Kalinovkára települtünk Umánból. Ide érkeztek be váltásként a börgöndi vadászok. Rövid ideig itt maradtak a régiek is, hogy betanítsák az új pilótákat és az új szerelőket. A régiek aztán hazamentek. A Heppes