Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Dákay Ferenc: Történet Kazay Kuli bácsiról - Egyenruhánk
mélyzet minden egyes tagja a gyöngébb nemhez tartozott, uniformis szerűen öltözve szerelő kezeslábasokba. Nevetve és egymást incselkedve végezték munkájukat, de amikor az egyik hajózó szerelőnek a repülésben való részvételéről volt szó, ezt ugyancsak nevetve elhárították. (Utólag viszszagondolva, talán tudták, hogy miért?) (4) A fenyőerdő alattunk úgy nézett ki, hogy se hossza, se vége nincsen, és csak csökkent a távolság köztünk és a fák csúcsa között. Nem sok reményünk maradt arra, hogy innen ép bőrrel kikerüljünk. Most már csak 50 méterrel voltunk a fák koronája fölött. Ösztönszerűleg húztuk a kormányt magunk felé. Mindketten nosztalgiával gondoltunk a jó öreg HE-22 másodfokú iskolagépre, amelyiket szinte lehetetlen volt “átejteni”. Vajon ilyen repülő tulajdonságai vannak ennek a gépnek? Aztán már csak 10 méterre voltunk a fenyőfák tetejétől. A szárnyak aerodinamikai hatására a fák teteje hullámzani kezdett, és még mindig semmi. (5) Utólag rekonstruálva, úgy állapítottuk meg, hogy a tisztás kb. 175 méter hosszú és 75—80 méter széles volt. Repülési irányunktól talán 10 fokot kellett balra fordulnunk, ami elegendő volt arra, hogy a kiéhezett Heinkel véglegesen elveszítse sebességét. Ez, és a kilógó futómű eke-szerű hatása okozta, hogy a gép oly hamar megállt. Történet ( Kazay Kuli bácsiról i A tapolcai reptéren beköszöntött az ősz. Elmentek a balatoni nyaralók, a nyári szerelmek. Az unalom összehozott bennünket a tiszti étkezde biliárd és zsuga szobájába. Egy ilyen unalmas délutánon történt. Horváth Kálmán (akkor hadnagy) valamivel kapcsolatban erejével dicsekedett. Jelen volt Kuli bácsi (Kazay Kálmán őrgy.), a nagy tréfacsináló is. Megszólalt Kuli bácsi: Na, Kálmán, ha olyan erős vagy, mutasd meg, hogy egy tojással be tudsz-e törni egy ablakot. All egy üveg pezsgői Kálmán belement a fogadásba. Kivonultak az udvarra. Kuli bácsi kiválasztott egy jó nagy ablakot. Kuli bácsi három dobást engedélyezett, bíztatva Kálmánt, hogy menjen csak közelebb az ablakhoz. Elrepült az első tojás; az ablak ezer darabra tört, a tojás szétfröcscsent kívül-belül az épületen. Kuli bácsi megjegyezte: biztos voltam, hogy sikerül. Odafordult az étkezde vezetőhöz: a számlámra egy tojás és egy üveg pezsgő (2 Pengő volt akkoriban), a hadnagy úr számlájára beüvégeztetés és kifestés (kb. 40 Pengőnyi kiadást jelentett). Kuli bácsival többé nem fogadtunk. 36 Dákay Ferenc 1920-ban a Honvéd Repülő Csapat átalakult a MAEFORT-tá (Magyar Aero Forgalmi Rt.). A “részvénytársaság alkalmazottainak csináltak egyenruhát. Ugyan olyan volt, mint a honvédségé, de nem volt “paroli”, hanem a galléron a szövetre volt felvarrva egy fém légcsavar szárnyakkal. Rangjelzések a bal alsó karon voltak; arany sávok, körben a zubbony ujjának az aljától néhány centire. A tiszti rangok a következők voltak: Légügyi Ellenőr, Légügyi Főellenőr, Légügyi Felügyelő, Légügyi Főfelügyelő, Légügyi Aligazgató, Légügyi Igazgató. A legénységi rangok első-, másod- és harmad osztályú segéd voltak. Ez volt a helyzet a légierők nyilvánosságra hozataláig. A nyilvánosságra hozatal idejétől számítva, a légierőket a honvédség szerves részének tekintették. A 30-as évek elején kezdődött el az a gondolat, hogy új repülő egyenruhát kellene rendszeresíteni. A szóbeszéd az volt, hogy inges, nyakkendős ruhát szeretnének a repülők. Valószínűleg a H.M.-től (Honvédelmi Minisztérium) jöhetett az utasítás, hogy kezdjünk komolyan foglalkozni az egyenruhával. Úgy emlékszem, hogy Szirmay, Bánfalvy és Storer Viktor tartalékos repülő százados — akinek előkelő szabó vállalata volt a Váci utcában — kezdték el a megbeszéléseket. Többen is részt vettek az informális megbeszéléseken. Több tervet is készítettek. Ebbe a tervezgetésbe belevonták a tiszti asszonyokat is, akik természetszerűleg érdeklődtek az egyenruha iránt. Az asszonyok döntése volt, hogy a zubbony legyen derékban szabott. Sok más javaslatot is megvizsgáltak, de végül is ezt fogadták el. Az első modeleket a “Galambos Szabóság” készítette el. A ruhaanyag kiválasztása Storer Viktor javaslata alapján történt. így döntöttek a “kamgarn” anyag mellett. Sok vita volt a tányérsapka formáján. Megvitatták, hogy nagy tányér vagy kis tányér legyen-e az új sapkán. Végül is úgy döntöttek, hogy olyan legyen, amelyik különbözik az idegen egyenruhák tányérsapkáitól. < CZAPÄRY ZOLTÁN ezredes elmondása alapján Az egyenruhánkat bemutató mannequin: Péterdi“Dorka”főhadnagy. A nagytársasági ruha tartozékai voltak a félplasztronos álló galléros ing, arany ing gombokkal és csokor nyakkendővel. A kistársasági ruha tartozékai voltak a puha galléros fehér ing, hosszú nyakkendővel. A nyári ruhát fehér anyagból készítették a “kamgarn” ruha mintájára. Szolgálati öltözetnél csizmát kellett hordani. A szolgálati jelvény az “entente” szijj és a pisztoly (táskában) voltak.
