Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Magyar repülők fényképei, német nyelvű dokumentum könyvben
A birgeri csizmát az ejtőernyősöknél rendszeresítették. A repülők is elkezdték hordani. Ennek a viselése különösen a fronton terjedt el. Az arany sast az egyenruhával egyszerre rendszeresítették. Nagy vita volt az aranysas anyaga körül. Egyesek fém jelvényre gondoltak. Storer Viktor kardoskodott amellett, hogy fém jelvény nem való az ilyen típusú egyenruhára. Hosszas vita után elfogadták az aranysast úgy, ahogyan mi ismerjük azt. Megállapodtak a köppeny formájában is. Kétséges, hogy volt-e esőkabát rendszeresítve. Tény az, hogy egy “trench-coat” szerű esőköppeny használata terjedt el. Az új egyenruha hivatalos külföldi “bemutatása” az 1936-os olimpiai Csillagturán történt. 52 külföldi gép vett részt a Csillagturán. A magyarok három Bücker géppel vettek részt, Czapáry százados parancsnoksága alatt. Résztvettek a “Haus der Flieger” megnyitásán Berlinben. A németek is ekkor mutatták be a Luftwaffe nagytársasági ruháját. A fogadáson majdnem minden európai náció képviselve volt. Különösen az angolok érdeklődtek a magyar repülők iránt. Az egyik angol kapitány meg is jegyezte, hogy nem tudta, hogy a magyaroknak repülő alakulataik lennének. “Azt mondják, hogy ruha teszi az embert” — fejezte be Czapáry ezredes úr az elmélkedését. “Lehet, hogy ebben a mondásban van valami. A mi egyenruhánk szép volt, kétségtelenül, de a megbecsülést nem a ruha szerezte a számunkra, hanem azok szerezték meg tetteikkel, akik ezt az egyenruhát viselték.” Magyar repülők fényképei, német nyelvű dokumentum könyvben Örömmel fedeztem fel múzeumunk gyűjteményéből származó fényképéket Gosztonyi Péter könyvében. A könyv címe: “Deutschlands Waffengefaehrten An Der Ostfront” (Motorbuch Verlag Stuttgart, 1981). 226 oldalon mutatja be az író Németország szövetségeseinek a háborúban való résztvételét. Finnek, románok, magyarok, horvátok, szlovákok, spanyolok és franciák harcoltak a Szovjetunió ellen a németek oldalán. Együtt buktunk el, de talán senki sem veszített annyit, mint Magyarország. Voltak olyan államok, amelyek önként csatlakoztak Hitler “keresztes háborújához”. Voltak olyan országok, amelyeket az általános európai politikai konstelláció ugratott be ebbe a háborúba. Gosztonyi Péter dr. könyve elemzi ezeket a problémákat. A hadtörténelem olyan epizódjait tárgyalja, amelyek témájuknál fogva kimaradtak a “nagy” eseményeket tárgyaló művekből. Remek fényképanyaggal dokumentálja a szerző ezt a nagy gonddal megírt és kiváló történelmi kutatásra alapozott könyvet. Gosztonyi Péter 1931-ben született Budapesten. Tanulmányait Budapesten és Zürichben folytatta. Mint a svájci Osteuropa Institut könyvtárának az igazgatója, mint az emigráció egyik legismertebb és talán legjobb történésze, magyar ügyért dolgozik, ami meggyőzően kiviláglik abból, ahogyan a magyar kérdésekkel foglalkozik az írásaiban. OrmayJózsef 37
