Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Hehs Ákos - Péterdi A. János: Szabotázs kényszerleszállás
ges gépet. Belerohant a szovjet vadászgépbe. Égve vitte magával a havas mélységbe. Ez volt az utolsó, a tizenegyedik légigyőzelme. FINN VADÁSZREPÜLŐ VILÁGREKORDJA 1940. január 6-án világrekordot állított fel a Finn Légierők vadászpilótája, Sarvanto hadnagy. 12.03- kor megtámadott egy hét gépből álló szovjet DB—3 bombázó köteléket. 12.07-kor már hatot lelőtt belőlük. Minden lelőtt gépet megtaláltak. 2000 töltényt használt fel ezen a hihetetlennek tetsző vállalkozáson. Két szovjet repülő kiugrott ejtőernyővel, a többiek a géproncsokban lelték halálukat. A téli háború magyar repülő hősi halottja Békássy Vilmos okleveles építészmérnök, tartalékos hadapród őrmester. Önként jelentkezett egyik magyar pilótánk a finn testvéreink harcában való részvételre. Egyik bevetésén, ellenséges terület felett eltűnt. Ö volt a Magyar Légierők első repülő hősi halottja, a szovjet elleni háborúnkban. Békássy Vilmos valahol a karéliai tundrákon alussza örök álmát. Л szabadságszerető finn és magyar repülő bajtársak őrzik emlékét. (Ez a beszámoló finn források fordítása alapján készült.) 34 SZABOTÁZS KÉNYSZERLESZÁLLÁS írták: Hehs Ákos és Péterdi A. János 1944 kora októberében a Légierők Parancsnoksága egy repülőgép-vásárló bizottságot indított útba Németországba azzal a feladattal, hogy az akkoriban felállítandó éjjeli bombázó és csatarepülő egységek részére repülőgépeket válogasson ki. Természetesen használt repülőgépanyagról volt szó, melyből meglehetősen nagy választék állt rendelkezésre, hiszen ezekben az időkben az üzemanyaghiány már igen komoly méreteket öltött; a Luftwaffe repülőgépállományának tekintélyes része a hátországi szükségrepülőtereken rejtve a földön vesztegelt, részben üzemanyag, részben pedig személyzet hiányában. A repülőgépanyagot a Heinkel He 111-es, Junkers Ju 86-os (!) és a Focke-Wulf FW 58-as(!) típusokból választotta ki a bizottság. Hogy miért vásárolt éppen ezekben az időkben a Magyar Királyi Légierő használt repülőgépeket a németektől? Ennek magyarázata abban található, hogy a németek ílymódon törlesztették a magyar gabona, élelmiszer, olaj, stb. importból eredő adósságukat. Az öttagú bizottság vezetője Subay József mérnök alezredes volt, a Légügyi Főcsoport Főnökségétől, tagjai: Hehs Ákos mérnök őrnagy, a székesfehérvári Repülőgépjavító Üzemtől; Kenéz Endre mérnök százados, a tapolcai Repülőgépjavító Üzemtől; Horváth István repülő szertári százados, a budaörsi repülőtérparancsnokságtól és Péterfi Adolf főhadnagy, a Repülő Kísérleti Intézettől vezényelve. A Légierők Főparancsnoksága egy Junkers Ju 52-es utasszállító gépet bocsájtott a bizottság rendelkezésére Stifter János főhadnagy pilótával, Kőszegfalvi Imre zászlós hajózó távirásszal és Minár Gyula őrmester, hajózó szerelővel. (1) A bizottság Budaörsről indult útba Bécs/Aspern közbeeső leszállással Linz/Hörsching repülőterére, ahol Muenther őrnaggyal, a németek összekötőtisztjével — aki a teljes németországi tartózkodás tartamára a bizottsághoz volt vezényelve — felvette a kapcsolatot. A halász neve: Péterdi A. János, súlya: 160 font. — A “ruszli”, illetve a hal neve: Wahoo, súlya: 50 font. Péterdi “Dorka” 38 évvel a kényszerleszállás után — St. Croix Island, 1981. A repülőgépek megtekintése és kiválogatása a következő repülőtereken történt: Brünn és környéke, Prága és környéke, Hohenmauth, Königgrätz, Oels, Ohlau, Oesau, Gross Schimanen, Berlin/Werder, Dessau és Sprottau. A Szálasi puccs idején a bizottság a Berlin/Werder-i repülőtéren tartózkodott. A németeknek a bizottság-iránti abszolút bizalma abban nyilvánult, hogy Minár Gyula őrmesterrel leszereltették a bizottság Ju 52-ese egyik motorjának egy hengerét — nehogy a bizottság “meglépjen”. (2) Gross Schimanen-ben — ez egy szép, hosszú betonkifutópályával
