Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Gaál Gyula: Repülő a sivatagban
GAAL GYULA: REPÜLŐ A SIVATAGBAN Az Árpád-házi királyokig visszavezethető zsadányi és törökszentmiklósi Almásy család ma egy grófi és egy nemesi ágban él. Az utóbbiba született bele Almásy László Ede 1895-ben, a közép-ázsiai utazó Almásy György második fiaként.(l) A vállalkozási szellemet és az utazási vágyat az apjától örökölte, de a műszaki vívmányok iránti érdeklődés a saját egyéniségéből fakadt. Huszonegyéves korában a császári és királyi légjárócsapat tisztjelöltjeként szerzi meg a nagyezüst vitézségi érmet.(2) A háború után főhadnagy a magyar repülő erőknél. Károly király első visszatértekor, 1921 márciusában az uralkodó gépkocsiját vezette Budapestre, majd vissza a határra. Nem sokkal később az osztrák Steyr autógyárnak lett kísérletező gépkocsivezetője, amelynek során 1926-ban Egyiptomba is eljutott. Ettől kezdve Egyiptom második hazája lett. Az ezt követő hat esztendő alatt a libiai sivatag egyik legeredményesebb, legismertebb kutatója lett, s már 1932- ben Almásy és társai repülőgépeket is használtak felfedező útjaikon. Utána két gépkocsival az első európaiként érte el Egyiptomból az olasz kézen lévő Kufra Oázist. 1933-ban résztvett az egyiptomi repülő klub sivatagi versenyén, majd egy újabb expedíciója folytán megtalálta a legendás Zarzura Oázist és felfedezte az Uveinat hegység barlangjaiban az azóta híressé vált őskori sziklafestményeket. Hat év alatt összesen hét hosszútávú expedíciót vezetett, 60.000 km megtett úttal. A legnehezebb feladatát 1935-ben teljesítette egy háromszögelő vállalkozás alatt, amikor útja a Siva Oázistól a libiai sivatag futóhomok buckáinak láncolatán keresztül a Gilf Kebir hegységig vezetett. Ennek eredménye egy 12.000 négyzetkilométer terület feltérképezését tette lehetővé.(3) A sivatag népei Almásyt Abu Ramlaknak, magyarul a Homok Atyjának nevezték. Utjai közben gyakran hazalátogatott Magyarországra, ahol a sport- és vitorlázórepülésben tevékenykedett. Ugyancsak vezető szerepe volt az egyiptomi vitorlázórepülés kifejlesztésében. 1940-ban ő intézte 30 el a Műegyetemi Sportrepülő Egylet két M.24 mintájú sportgépének megvételét és Egyiptomba való leszállítását.(4) Ezután csaknem magától értetődőnek tetszik, hogy a németek kapcsolatot kerestek Almásyval, miután az Afrika Korps megkezdte északafrikai tevékenységét. Nikolaus Ritter repülő őrnagy, az Abwehr (katonai hírszerző szolgálat) egyik csoportfőnöke, 1940 tavaszán felkereste a sivatagkutatót Budapesten. A tárgyalások eredményeként a magyar kormány “kölcsönadta” Almásy tartalékos repülő főhadnagyot a németeknek, mint sivatagi szakértőt.(5) Almásy a Luftwafféhoz került századosi rendfokozattal. Bár elősorban sivatagi szakértőként került alkalmazásra, számos repülő feldatban is részt vett.(6) A továbbiakban csaknem teljesen külföldi forrásokra támaszkodva kíséreljük meg bemutatni a magyar pilóta észak-afrikai működését. Ritter őrnagy(7) kikérte az egyiptomi vezető körökkel ismerős Almásy véleményét, hogy ki lenne a legmegfelelőbb személy egy esetleges német-egyiptomi katonai együttműködés megbeszélésére. Almásy az egyiptomi vezérkar főnökét, Aziz el Masri pasát ajánlotta.(8) Miután Ritter engedélyt kapott feletteseitől a vállalkozás végrehajtására, megszervezte különleges alakulatát, a 10. Flieger korps keretén belül. Az egyiptomi magyar követ útján juttattak el egy rádióadó készüléket egy kairói osztrák paphoz, aki ezt a Szent Teréz templom oltára alatt rejtette el.(9) A magyar követ és távirásza váratlanul templombajáró emberek lettek, mert az adásokat a mise alatt végezték. Közben az angolok által a vezérkar éléről eltávolított Masri pasa hosszabb tárgyalások után beleegyezett abba, hogy egy Kairó közelében leszálló német géppel átrepül az arcvonal másik oldalára. 1941 májusának második felében Ritter végre kapott két Heinkel 111 mintájú gépet a feladat végrehajtására. Leszállási helynek Almásy az országúitól nem messze fekvő Gabel (vagy Jebel) Rozzat jelölte ki. A Imásy László Ede világháborús képe Érdekes megemlíteni, hogy El Masri tábornok és az egyik fiatal tisztje, Anwar Sadat( 10) El Khataba repülőterét gondolták a legmegfelelőbb leszállási helynek, de amikor gépkocsival kimentek szemrevételezni a terepet, megdöbbenve látták, hogy az angolok a helyet gyülekezési központnak használták és mindenütt raktárak álltak. Kénytelenek voltak beismerni, hogy a németek által javasolt Gabel Rozza tökéletesen megfelel a célnak. “A németeknek igazuk volt” — írja Sadat —, “Gabel Rozza talaja szilárd és egyenletes volt, és választásuk azt mutatta, hogy tökéletesen ismerik a sivatagjainkat. Kétségtelen, hogy a háború előtt Egyiptomban járt német ‘kutatók’ valamivel hozzájárultak ennek ismeretéhez.” Sadat csupán ott tévedett, hogy a kutató magyar volt — és ezzel tulajdonképpen Almásyt dicsérte meg! A német oldalon minden készen állt és a terv szerint két He 111-es kerül bevetésre, az egyik leszáll a megadott helyen és felveszi a pasát, a másik a levegőben biztosít. A személyzet már megkapta a végső eligazítást, amikor üzenet érkezett a Szent Teréz templomból, hogy gépkocsiszerencsétlenség érte a pasát és így nem tud megjelenni a találkozás helyén. így egy újabb időpontot beszéltek meg.
