Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

vitéz Vattay Ferenc: A Magyar Királyi Honvéd Légierők vezérkara

pusztította a Foucault nevű francia tengeralattjárót a cattarói-öböl közelében és a süllyedő hajó közelébe le­­szállva megmentették annak 29 főnyi legénységét. Ezek a repülőgép pontonjaiba kapaszkodtak, amíg a gép “ki­taxizott” velük a partra. K.u.K.SEEFLUGSTÜTZPUNKT ROGOZNICA le­­bélyegzésű tábori lap feladója Prebanda fregatthadnagy akinek a nevét a Monarchia haditengerészeti repülőinek felsorolásakor az elsők között találjuk. A lapon boldog születésnapot kíván Buchberger Oszkár fregatthadnagy­nak, aki akkor az S.M.85F Torpedónaszád parancsnoka volt. Mindez 1917. augusztus 2-án. Amikor ezt és hasonló mást, gyűjteményem klasszikus részéből, Ormay Jóska barátomnak mutogattam, akkor vetettem el a kockát és kerültem “bele a szórásba”. Dr VARESKA GYÖRGY Rét.; A Nagy Háború Írásban és Képben (Atheneum kiadás), Postwesen der Kriegsmarine (Ministeriums Archivs, Wien), Field Post of the Austro-Hun­garian Navy (Keith Tramner), The Imperial and Royal Austro-Hungarian Navy (Anthony Sokol), US. Naval Institute, Annapolis Md. 1968 (a szerző: v. Horthy sorhajókapitány segédtisztje volt a Novara csatahajón). vitéz VATTA Y FERENC A Magyar Királyi Honvéd Légierők vezérkara Minden ország fegyveres erejében megtaláljuk a vezérkart, mint a felső vezetés legfőbb támaszát, a maga­sabb parancsnokok névtelen segítő­társait, akik a vezetés aprólékos rész­letmunkáit végzik, A vezérkar és a csapat közt mindig volt és van némi ellentét, amit szintén megtalálunk az összes haderőben. Szerencsére ez az ellentét rendszerint tréfás formában nyilvánul meg. így nálunk azt kérdezték: ki volt az első vezérkari ??? Mózes. Miért? Mert ő volt az első, aki a népét 40 évig tudta vezetni össze-vlssza a sivatagban, minden ok és cél nélkül. A németeknél a vezérkari tisztek vörös lampasszt viseltek a nadrágju­kon. Erre célozva a vezérkart “Storch Geschwader”-nak (Gólya ezred) ne­vezték. Ha megkérdezte valaki, hogy miért, a felelet az volt: "Rote Beine, groszer Schnabel, kleiner Kopf.” (Vörös lábak, nagy csőr és kis fej.) Nálunk az első világháború végéig csak a Cs. és Kir. “közös" hadsereg­nek volt vezérkara, a honvédségnek nem. Mai értelemben vett Légierőről sem lehetett beszélni, még kevésbé repülő-vezérkarról. A trianoni kényszerbéke megfosz­totta Magyarországot a még megma­radt katonai repülőgépeitől Is. Az íj­ra fegyverkezés először titokban In­dult meg. A repülőerők szervezése a Légügyi Hivatal keretében Indult meg. A szolgálat ellátásához szüksé­ges vezérkari tiszteket más fegyver­nemből kellett átvenni és bogy meg­szerezzék a szükséges repülő szak­­képzettséget, pilóta tanfolyamot kel­lett végezniük. Később megindult a repülő kiképzés a Ludovtka Akadé­mián és így fokozatosan a repülő fegyvernemből eredő tisztek Is nyer­tek vezérkari kiképzést. A Légügyi Hivatal első vezetői, így Wassel Károly, más fegyvernemből kerültek erre a helyre. 1931-től Ráko­si György tábornok — eredetileg hír­adó — lett a Légügyi Hivatal vezető­je. Utóbbiról több vidám történet volt forgalomba, amit akkor ml, 1QÚ óriá­sok el Is hittünk és nagy élvezettel meséltünk tovább. Így állítólag egy országgyűlési képviselőt kalauzolt az egyik reptéren. Egy Helnkel HD22 és egy Udet gép állt egymás mellett. A két gép motorjának a forgási Iránya tudvalévőén ellentétes volt, az egyiké az óra járásának az Irányában, a má­siké ezzel ellentétesen forgott. A kép­viselő megkérdezte, miért forognak a légcsavarok különböző irányban? Er­re a felelet ez volt: Ejnye azok a szere­lők, nem fordítva Indították el az egyiket! Na de mos már hagyjuk... Ml, akik eredetileg Is repülők vol­tunk, alig vártuk, hogy a mi generá­ciónk kerüljön vezető helyre. Más fegyvernemben b^jtársalnkkal nagy vitákat folytattunk az önálló légierő szükségességéről. Álláspontunk he­lyességét a második világháború bi­zonyította be, amikor láttuk, hogy amelyik félé volt a légi fölény, az győ­zött is. A kérdés veleje gazdasági és politikai volt. Egy modem légierő egy széles ipari alapot tételez fel, más­részt elengedhetetlen egy légügyi mi­niszter, vagy legalább államtitkár, aki a parlamentben kellő súllyal tud fellépni és a szükséges hitelkeretet meg tudja szerezni. Nálunk annakidején a honvéd ve­zérkar főnökére hárult ez a feladat, aki azonban az egész haderőt képvi­selte. Számára a repülők csak egy fegyvernem volt a többi között. A Vkf. feladata volt a politikai vezetést a honvédelem céljaira szükséges rendszabályok irányában meggyőzni. Az ehhez szükséges hitelkeretet a Honvédelmi Miniszternek kellett megszereznie. A vezérkar ehhez a munkához memorandumokat, tanul­mányokat és irányelveket dolgozott ki. A szervezés részleteinek a megál­lapítása Is a vezérkarra hárult. A ma­gasabb parancsnokságoknál 3 osztály állt vezérkari tisztek Irányítása alatt: az LA hadműveleti, az IB (később IC) hírszerző és kémelhárító, IC (később IB) anyagi osztály. Ez utóbbi felada­ta volt az üzemanyag, lőszer ellátás, a hadianyag tárolása, javítása és moz­gatása. (Az élelem, ruházat és pénz ellátás a hadbiztosság, az egészség­ügyi ellátás a vezető orvos feladata volt.) A parancsnok első munkatársa és helyettese a vezérkari főnök volt, ő hozta összhangba a különböző osztá­lyok munkáját. Ez a sokrétű és felelősségteljes munka alapos kiképzést és gyakorla­tot tett szükségessé. A jó vezérkari tisztnek először Jó csapattisztnek kel­lett lennie. A vk. tiszti kiképzés a Ha­diakadémián folyt. Minden évben be­hívták egy avatási évfolyam tisztjeit, akiknek a minősítése “kiváló” vagy “Igen Jó” volt. Az elővizsga egy teljes napig tar­tott, délelőtt írásban általános mű­veltségi kérdésekkel, délután harcá­szati megbeszéléssel a terepen. Éri 1936-ban lettem felavatva a Ludovl­­kán és 1941-ben hívtak be vizsgázni a Hadiakadémiára. Az elővizsgán száz­nál többen voltunk. Ennek a felét hívták be a fővizsgára. Ez már egy hétig tartott, délelőtt és délután, írás­beli és szóbeli vizsgák váltakoztak, harcászati megbeszélésekkel a tere­pen. A vizsgázók fele ismét kiesett, maradtunk kb. harmincán. Ezek kö­zött ketten voltunk repülők, vitéz Ho­­molya Ernő és én. Az újonnan felvet­tek első feladata Idegen fegyverne­meknél teljesítendő szolgálat volt. Ml repülők, gyalogsághoz kerültünk. Szombathelyen az 5/3. lövész (pus­kás) század parancsnoka lettem, mtjd 1942 márciusában az egész év­folyamot H^jmáskérre rendelték tü­zér kiképzésre, m^Jd áprilisban Szé­kesfehérvárra, repülő megfigyelő ki­képzésre. Májustól októberig a teljes Hadiakadémia a 2. hadseregnél volt. Részt vettünk a Tlm-i áttöréstől a Don védelméig. Voltunk s^ját fegy­vernemnél, magasabb parancsnok­ságnál és Idegen fegyvernemnél egy­­egy hónapig. Az én évfolyamomban egy hősi halott és egy súlyos sebesült volt. A háború előtt az Idegen fegyver­nemnél töltött idő helyett Idegen had­seregnél — német, olasz, francia — szolgáltak a Hadiakadémia hallgatói. Volt Idő, amikor nagy súlyt helyeztek a több nyelv tudására, de később rá­jöttek, hogy a nagy nyelvtudósok sok­szor nem felelnek meg más téren. A frontról visszatérve beültünk az Iskolapadba. Egy évet velünk töltöt­tek a hadiműszaki törzskari jelöltek; akiket a Műegyetem elvégzése után vezényeltek a Hadiakadémiára. Két repülő volt köztük: Zákány Zoltán és Ugrón Gábor. Harcászat, hadászat (hadtörténe­lem), híradóismeret, hadigazdálko­dás és számos egyéb tantárggyal kel­lett megküzdenünk. A vélemény-nyil­vánítás teljesen szabad volt. Minden megoldás elfogadható volt, ha az ille­tő meg tudta védeni elgondolását. Előfordult, hogy amikor még a német győzelemben hitt majdnem minden­ki, a feladott kérdés az volt: hogyan képzeli el Európa pjjárendezését a háború után? A legtöbb azzal kezdte, hogy “miután a németek megnyerték a háborút", az egyik hallgató azzal kezdte: "miután a németek elvesztet­ték a háborút..." A tanár elfogadta a felszólalást, mert az Illető meg tudta indokolni, amit mondott. A legfőbb tantárgy a harcászat volt és abban Is a parancs kiadásának a technikájára helyezték a súlyt. Amire kezdetben 2—3 óra munkaidőt kap­tunk, a végén ugyanazt 30 perc alatt kellett elvégeznünk. A legfőbb hiba az volt, ha valaki valamiről megfeled­kezett, aminek pedig benne kellett volna lennie a parancsban. Elég sok volt a számítás Is, mint mentidő, szállítótér szükséglet, stb. Az év végén mindig más és más Idegen fegyvernemnél voltunk pár hétig és egy “harcászati utat" tettünk meg az ország területén. Ennek célja a terepismeret és a harcászati érzék fejlesztése volt. Sportban a lovaglás, vívás és sízés volt fontos. Stjnos a repülést nem forszírozták. Ennek ellenére megta­láltam a módját, hogy Mátyásföldön repülhessek és sokszor vittem más fegyvernemből való évfolyamtársai­mat Is magammal. A háború folyamán mind nyilván­valóbbá vált a légierők fontossága. Ennek következtében megnövekedett a szükséglet repülő vezérkari tisztek­re. Ezért állítottak fel a Hadiakadé­mián egy teljes évfolyamot repülő tisztekből, 1943-ban. Az én évfolyamom 1944 márciusá­ban hagyta el a Hadiakadémiát és mint vezérkari próbaszolgálatosokat (vkpszt) helyeztek ki különböző pa­rancsnokságokhoz. Ezután, 1944 szeptemberében vettek át a Vezérka­ri Testületbe és kaptuk meg a piros­fekete vállapot, illetve parolit. A Hadiakadémia repülő évfolya­mának a további sorsáról nem sike­rült adatokat szereznem, ezért mu­tattam be a vezérkari tiszti kiképzést a saját példámon. 1944 novemberében áthelyeztek a Légvédelmi Tüzér Hadtest parancs­nokságához, anyagi vezérkari tiszt­nek. A légvédelmi tüzérség ellátó szolgálatát kellett megszerveznem a légierők keretén belül. Ez volt az utolsó beosztásom, mint vezérkari tisztnek. 29

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom