Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Nemes Endre: Repülő akadémikusok

séd vitéz katonáink” felírás­sal. Külön étkezdénk volt a reptéren, egy idős, 120 kg­­os szakácsnéval. “Pincé­rünk” a Pista bácsi volt Söptéről, akinek mikor fel­szolgálta a levest, mindig beleért az ujja a tányérba, amire figyelmeztettük, de flegmán válaszolt: “Nem baj az kérem, nem forró”, így értünk el április végére, amikor hadapród őrmeste­rek lettünk és letettük a tartalékos tiszti vizsgát. Ek­kor kezdődött meg az első­fokú pilóta kiképzésünk, mégpedig 3 más társaság­gal: a rendes karpaszomá­­nyosokkal, akik civilben jártak. Csak bőrkabátjuk volt. Ez volt az egyetlen egységes ruhadarabjuk, így elneveztük őket “bőrbajtár­­saknak”. A Jutásról kike­rültek csendőrruhában jár­tak és mint “repülőtéri csendőrkülönítmény” sze­repeltek. A harmadik cso­port pedig a fiatal, 1931- ben és részben az 1930-ban avatott hadnagyok voltak. A mi nevünk “L” iskola volt. Minden csoport napos szolgálatot teljesítője szür­kületben rohant le az 1. szd. hangárja elé, ahol már kitolták Kenesse Walde­­már reptér pk. gépét és motorpróbázták. Ezt Wag­ner úr ellenőrizte — aki va­lószínű szertári tisztviselő lehetett, de mindenki csak így hívta és ő volt a nagyha­talmú parancsnokunknak egyetlen bizalmija. Nemso­kára megjelent Kenesse Waldemár is lovagló csiz­mában, lovagló pálcával, pár szót váltott Wagnerrel, beült és elstartolt gépével. Néhány fordulót csinált, majd szabvány iskolakörön leszállt. Kiszállva a gépéből pár szót váltott Wagnerrel, aki közölte, hogy a levegő jó és kezdődik a repülés. Nagy rohanással mentünk felkölteni a népet, — gyors öltözködés, rohantunk a startvonalra, ahol már ek­korra ott voltak a szerelők és az oktatók. Segítettünk kitolni a gépeket a hangár­ból. Motorpróbáztunk, az­tán minden gépen levő oktató megcsinálta a bere­pülő kört és azután az első­nek beosztottak beültek a gépbe. Közben az oktató még magyarázott valamit: “Ne fogja olyan keményen a botkormányt, nem kocsi­rúd az”, avagy “hallja, ma­gának ólomból vannak a lábai”, vagy “a repülés nem birkózó verseny, finoman fogja a botot”. Mindenki­vel 3 felszállást végeztek, ami után az oktató kiszállt és elmondta a hibákat: irány tartása nem jó, fordu­lóban tartsa egymagasság­­ban a gép orrát, nem tud magasságot tartani, stb. Végre eljutottunk oda is, hogy a mi csoportunkból ment el az első egyedülre­pülő 40 felszállással. Átlag­ban az osztály fele lett au­gusztusig egyedül-repülő, átlagban 50 felszállással. — Persze nem akarom ki­hagyni, hogy mindenkinek volt kabala sálja, kabala “brilléje”, kabala “haubé­­ja”, vagy egy medál, amit valamelyik kislány, vagy a mama adott. P. I.-t már 3- szor eresztették egyedülre­­pülésre, de mindannyiszor valami nem sikerült; így új­ra oktatás alá került. Ami­kor negyedszer is “lejelen­tették” egyedülrepülésre, minden jónak látszott, a babája harisnyájából ké­szült varázssapka is a fején volt, de leszállásnál megint baj volt, mert 3 méteren fe­jezte azt be és a futómű be­szakadt. így vége lett a pi­lótakarrierjének, így lett megfigyelő, majd kiváló vk. ti. Megkell jegyezni, hogy a kiképzési idő alatt egyetlen baleset vagy géphiba nem volt. A szerelők öreg órabé­res civilek voltak, akiknek azután szolgálati idejüknek megfelelő rendfokozatot adtak, amikor katonásítot­­ták a repülő személyzetet. Ezekből jó “pattogó” kato­22 na sohasem lett, de annál kiválóbb szerelőgárdát al­kottak. A repülés befejezte után de. 10 órától kötelező gépkarbantartás volt, ami üzemanyagfeltöltésből, a gépek szappanos vízzel való lemosásából állt. Ezt min­den növendéknek (legyen tiszt vagy legénység) csinál­ni kellett. A délutánunk szabad volt, strandoltunk, de este idejében ellenőrzés nélkül is mindenki lefeküdt hogy másnap teljes szellemi és testi erőnlétben vegyen részt a hajnali kiképzésen. Augusztusban szabadsá­goltak, majd októberben vonultunk mint II. éves akadémikusok a Ludovika Akadémia II. főcsoport­hoz. Az első ludovikás, vagy ha tetszik karpaszo­­mányos egyenruhának is búcsút mondtunk, lemond­tunk tartalékos tiszti rend­fokozatunkról és beöltöz­tünk rendes akadémikus egyenruhába, hogy a kö­vetkező három év alatt ezt viseljük. A tanítás azonnal megkezdődött és délutá­nonként a IV. éves aks-ok parancsnoksága alatt gya­logsági kiképzésben része­sültünk. Ma sem értem, 50 év távlatából, hogy erre miért volt szükség. Az Akadémián töltött 3 év tantárgyait érdemes fel­sorolni, hogy lássák, hogy be voltunk fogva. Elméleti­leg jó kiképzést kaptunk — de sajnos, gyakorlatilag nem. íme a 3 év alatt taní­tott tantárgyak: Katonai Szóig. Szabályzat, gyal. gyak. szabályzat, harcásza­ti szabályzat, tüzérismeret, hadseregszervezés, geodé­zia és tereptan, katonai földrajz, általános fegyver­tan, katonai ügyirály, kát. büntetőjog, gazdasági köz­­igazgatás és anyagkezelés, becsületügyi szabályzat, egy kötelező idegen nyelv, hadtörténelem, vegyi harc­eszközök. Reptantárgyak és műszaki tárgyak: rep.gyak. szabályzat, repgéptan, áb­rázoló mértan, aerodina­mika, felsőbb mennyiség­­tan, navigáció, fizika és ha­ditechnika, híradó és rádió ismeret, légi fényképészet, fegyver és bombaismeret, légkörtan, általános gép­tan, légi jog. Heti 1-1 órá­ban volt sport, vívás és lo­vaglás. Első évben a hétvégen és szerdán voltak csak kimenő napok. Kint a csapatnál még 1932 első feléig beleestünk a zsoldos hadsereg állomá­nyába, ami azt jelentette, hogy havi 120 pengő zsol­­dot és repülő pótdíjat is kaptunk, ami később meg­szűnt. A Ludovikán pedig csak szerény, előírt zseb­pénzünkkel kellett beér­nünk. De nem panaszkod­tunk akkor, amikor száz és száz diplomás fiatal volt munka nélkül, így pályánk biztos, irigyelt volt, lega­lább is akkor így láttuk és látták mások is. Azóta rá­jöttünk, hogy semmi sem biztos. A heti hat napos elméle­ti tantárgyak mellett mim den héten egyszer délután volt gyalogsági gyakorla­tunk — hetente egy délu­tán pedig a kiképzési napló szerint repülő műhelygya­korlat: szerszámgépek be­mutatása, kockareszelés, metszet készítés repmoto­­rokról, stb., vagy fényképé­szeti laboratóriumi munka: fényképezés, előhívás, ké­pek másolása, vagy rádió gyakorlat, morzézás na­gyobbrészt, stb. Gyakran előfordult, hogy parancs­nokunk megváltoztatta a rendet és műhelygyakorlat helyett ismét gyalogsági ki­képzés volt. Ebbe azután beleesett a lélekölő tagozott menet gyakorlása, kúszás, stb. Viszont évközben sem­miféle repülési tevékeny­ségben nem volt részünk, csak a nyári 6 hetes székes­­fehérvári repülőtéri kihe­lyezésen. A tanítás október­től május végéig tartott. T ársadalmi tevékenysé­günk a kimenőkre korláto-

Next

/
Oldalképek
Tartalom