Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)

Nemes Endre: Repülő akadémikusok

séd vitéz katonáink” felírással. Külön étkezdénk volt a reptéren, egy idős, 120 kgos szakácsnéval. “Pincérünk” a Pista bácsi volt Söptéről, akinek mikor felszolgálta a levest, mindig beleért az ujja a tányérba, amire figyelmeztettük, de flegmán válaszolt: “Nem baj az kérem, nem forró”, így értünk el április végére, amikor hadapród őrmesterek lettünk és letettük a tartalékos tiszti vizsgát. Ekkor kezdődött meg az elsőfokú pilóta kiképzésünk, mégpedig 3 más társasággal: a rendes karpaszományosokkal, akik civilben jártak. Csak bőrkabátjuk volt. Ez volt az egyetlen egységes ruhadarabjuk, így elneveztük őket “bőrbajtársaknak”. A Jutásról kikerültek csendőrruhában jártak és mint “repülőtéri csendőrkülönítmény” szerepeltek. A harmadik csoport pedig a fiatal, 1931- ben és részben az 1930-ban avatott hadnagyok voltak. A mi nevünk “L” iskola volt.

Minden csoport napos szolgálatot teljesítője szürkületben rohant le az 1. szd. hangárja elé, ahol már kitolták Kenesse Waldemár reptér pk. gépét és motorpróbázták. Ezt Wagner úr ellenőrizte — aki valószínű szertári tisztviselő lehetett, de mindenki csak így hívta és ő volt a nagyhatalmú parancsnokunknak egyetlen bizalmija. Nemsokára megjelent Kenesse Waldemár is lovagló csizmában, lovagló pálcával, pár szót váltott Wagnerrel, beült és elstartolt gépével. Néhány fordulót csinált, majd szabvány iskolakörön leszállt. Kiszállva a gépéből pár szót váltott Wagnerrel, aki közölte, hogy a levegő jó és kezdődik a repülés. Nagy rohanással mentünk felkölteni a népet, — gyors öltözködés, rohantunk a startvonalra, ahol már ekkorra ott voltak a szerelők

és az oktatók. Segítettünk kitolni a gépeket a hangárból. Motorpróbáztunk, aztán minden gépen levő oktató megcsinálta a berepülő kört és azután az elsőnek beosztottak beültek a gépbe. Közben az oktató még magyarázott valamit: “Ne fogja olyan keményen a botkormányt, nem kocsirúd az”, avagy “hallja, magának ólomból vannak a lábai”, vagy “a repülés nem birkózó verseny, finoman fogja a botot”. Mindenkivel 3 felszállást végeztek, ami után az oktató kiszállt és elmondta a hibákat: irány tartása nem jó, fordulóban tartsa egymagasságban a gép orrát, nem tud magasságot tartani, stb. Végre eljutottunk oda is, hogy a mi csoportunkból ment el az első egyedülrepülő 40 felszállással. Átlagban az osztály fele lett augusztusig egyedül-repülő, átlagban 50 felszállással. — Persze nem akarom kihagyni, hogy mindenkinek volt kabala sálja, kabala “brilléje”, kabala “haubéja”, vagy egy medál, amit valamelyik kislány, vagy a mama adott. P. I.-t már 3- szor eresztették egyedülrepülésre, de mindannyiszor valami nem sikerült; így újra oktatás alá került. Amikor negyedszer is “lejelentették” egyedülrepülésre, minden jónak látszott, a babája harisnyájából készült varázssapka is a fején volt, de leszállásnál megint baj volt, mert 3 méteren fejezte azt be és a futómű beszakadt. így vége lett a pilótakarrierjének, így lett megfigyelő, majd kiváló vk. ti.

Megkell jegyezni, hogy a kiképzési idő alatt egyetlen baleset vagy géphiba nem volt. A szerelők öreg órabéres civilek voltak, akiknek azután szolgálati idejüknek megfelelő rendfokozatot adtak, amikor katonásították a repülő személyzetet. Ezekből jó “pattogó” kato22

na sohasem lett, de annál kiválóbb szerelőgárdát alkottak. A repülés befejezte után de. 10 órától kötelező gépkarbantartás volt, ami üzemanyagfeltöltésből, a gépek szappanos vízzel való lemosásából állt. Ezt minden növendéknek (legyen tiszt vagy legénység) csinálni kellett. A délutánunk szabad volt, strandoltunk, de este idejében ellenőrzés nélkül is mindenki lefeküdt hogy másnap teljes szellemi és testi erőnlétben vegyen részt a hajnali kiképzésen.

Augusztusban szabadságoltak, majd októberben vonultunk mint II. éves akadémikusok a Ludovika Akadémia II. főcsoporthoz. Az első ludovikás, vagy ha tetszik karpaszományos egyenruhának is búcsút mondtunk, lemondtunk tartalékos tiszti rendfokozatunkról és beöltöztünk rendes akadémikus egyenruhába, hogy a következő három év alatt ezt viseljük. A tanítás azonnal megkezdődött és délutánonként a IV. éves aks-ok parancsnoksága alatt gyalogsági kiképzésben részesültünk. Ma sem értem, 50 év távlatából, hogy erre miért volt szükség.

Az Akadémián töltött 3 év tantárgyait érdemes felsorolni, hogy lássák, hogy be voltunk fogva. Elméletileg jó kiképzést kaptunk — de sajnos, gyakorlatilag nem. íme a 3 év alatt tanított tantárgyak: Katonai Szóig. Szabályzat, gyal. gyak. szabályzat, harcászati szabályzat, tüzérismeret, hadseregszervezés, geodézia és tereptan, katonai földrajz, általános fegyvertan, katonai ügyirály, kát. büntetőjog, gazdasági közigazgatás és anyagkezelés, becsületügyi szabályzat, egy kötelező idegen nyelv, hadtörténelem, vegyi harceszközök. Reptantárgyak és műszaki tárgyak: rep.gyak. szabályzat, repgéptan, ábrázoló mértan, aerodinamika, felsőbb mennyiségtan, navigáció, fizika és haditechnika, híradó és rádió ismeret, légi fényképészet, fegyver és bombaismeret, légkörtan, általános géptan, légi jog. Heti 1-1 órában volt sport, vívás és lovaglás.

Első évben a hétvégen és szerdán voltak csak kimenő napok.

Kint a csapatnál még 1932 első feléig beleestünk a zsoldos hadsereg állományába, ami azt jelentette, hogy havi 120 pengő zsoldot és repülő pótdíjat is kaptunk, ami később megszűnt. A Ludovikán pedig csak szerény, előírt zsebpénzünkkel kellett beérnünk. De nem panaszkodtunk akkor, amikor száz és száz diplomás fiatal volt munka nélkül, így pályánk biztos, irigyelt volt, legalább is akkor így láttuk és látták mások is. Azóta rájöttünk, hogy semmi sem biztos.

A heti hat napos elméleti tantárgyak mellett mim den héten egyszer délután volt gyalogsági gyakorlatunk — hetente egy délután pedig a kiképzési napló szerint repülő műhelygyakorlat: szerszámgépek bemutatása, kockareszelés, metszet készítés repmotorokról, stb., vagy fényképészeti laboratóriumi munka: fényképezés, előhívás, képek másolása, vagy rádió gyakorlat, morzézás nagyobbrészt, stb. Gyakran előfordult, hogy parancsnokunk megváltoztatta a rendet és műhelygyakorlat helyett ismét gyalogsági kiképzés volt. Ebbe azután beleesett a lélekölő tagozott menet gyakorlása, kúszás, stb. Viszont évközben semmiféle repülési tevékenységben nem volt részünk, csak a nyári 6 hetes székesfehérvári repülőtéri kihelyezésen. A tanítás októbertől május végéig tartott. T ársadalmi tevékenységünk a kimenőkre korláto-