Magyar Szárnyak, 1982 (11. évfolyam, 11. szám)
Szerelmünk: HA-NNI
begyökerezett lábakkal álltunk és vártuk az iszonyatos földbevágódást. A Mindenható azonban közbelépett, mert úgy kb. 100 méteres magasságban sikerült az 1000 méteren megkezdett orsót befejezni, világrekordot megdöntő sebességgel. Leszállás után barátunk csupán arra emlékezett, hogy a sebességmérő és a fordulatszámláló túlhaladva az összes skálán, tovább nem mutatott. Valószínű ez volt az oka, hogy amikor októ-Az" ágyúgyáros” Wieland Aladár (A golyót lenyelte — 1982.) berben bevonultunk az akkor már Szentkirályszabadján székelő Repülő Akadémiára, P. Jánossal már nem találkoztunk. Volt azonban sokkal vidámabb és lenyűgözően érdekes oldala is a műrepülésnek. A repülőtér biztonsági szempontból kb. 10 kilométeres körzetben 4 légtérre volt felosztva. Akinek a cinkotai légtér jutott, az csodálatosan, mindig rettenetesen boldog volt. Felfedeztük ugyanis, hogy a cinkotai strandnak van egy kizárólagos női napozója, ahol a csinos hölgyek Ádám-kosztümben élvezték a perzselő napsugarakat. Föléje repültünk és azután bemutattuk műrepülő tudományunkat. Jó szakállas “taucherokkal”, dugóhúzókkal az óriáskor és vezetett orsók nem voltak érdekesek, mert nem jártak magasság vesztéssel. Néha bizony előfordult, hogy nem sikerült a harmadik forduló után kivenni a gépet a dugóhúzóból, és még egy ráadás született, véletlenül. Ilyenkor előfordult, hogy a szemérmesebb hölgyek megriadva takargatták bájaikat. Vizsgánkat beárnyékolta egy tragikus baleset, Hambalkó Géza oktatónk váratlan halála. Jó pilóta volt, remek humorával a legélvezetesebb elméleti oktató órákat ő nyújtotta. Budapesten a Nagykörúton gépkocsijának kerékcseréje közben egy szabálytalanul hajtó katonai tehergépkocsi halálra gázolta. Nagy részvéttel temettük el. Remélem, hogy akik olvasni fogják ezt a leírást, azokban sikerül felidéznem egy-egy kedves, régi emléket, avagy egy néhány ismerős jó magyar pilóta bajtárs már-már elhomályosult alakját. A Repülő Alap 1939-es indulása óta sok pilótát nevelt a hazának, amit nem lehet és nem is szabad politikai változások ürügyén elködösíteni, vagy éppen letagadni. Sokan közülünk már nem élnek, legtöbben más életpályára kényszerültek, de néhányan még repülünk is, a régen tanultakat alkalmazva és soha el nem felejtve. WIELAND ALADÁR Szerelmünk: HA-NNI Férjem Hanni iránti olthatatlan szerelmét nem csak tudomásul vettem, magam is beleestem! Megbízható, engedelmes, hű barát volt és nem hagyta cserben utasait. Emlékeimben még mindig látom... Fehéren, a zöld gyepen várakozott ránk a budaörsi repülőtér sporthangárai előtt. Boldog órák... szép ifjúság, örök emléke fűz Hannihoz és pilótájához. Hová lettetek...? Láthatatlan gonosz erők, megváltoztatták az életemet és ti ketten, örökre elhagytatok. Csak a könnyes, szép emlékek maradtak velem... HA-NNI Bartal Aurél ajándéka volt, akinek földbirtokán saját repülőtere és saját sportgépe volt. Amikor megvette az új, modern, csukott sportrepülőgépet, akkor lett Hanni a Horthy Miklós Repülőalapé és mindenkié. Magyar repülőgépeink HA jelzéssel kezdődtek, így kapta hozzá a NNI betűket. KLEMM-25 típúsú mélyszárnyú, 2 üléses sportrepülőgép volt. Nyitott egymásmögötti ülésekkel. Mindkét ülésből vezethető volt, úgy az oktató, mint a növendék ülésénél teljes műszerfallal felszerelve. Pilóta kiképzésre remekül megfelelt. HA-NNI a háborút is átvészelte és utána, az első budaörsi repülőnap bemutatóján pilótáival együtt megmutatta mi mindenre képes. A repülőtérre meghívták a követségeket, riportereket, akik ámultak azon, amit A HA-NNI UTASAI: Felsődomonyai Fekete Zoltán és felesége Margit. láttak! Úgy emlékszem, Kun Miklós volt, aki alacsonyan, a nézők fölött háton repült. Férjem hangszórón keresztül ismertette a versenyszámokat és az autóbuszok forgalomirányításával bízták meg. így aztán nem csak műrepülő barátaink életéért aggód-11
