Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)
vitéz Ghyczy Tihamér: Az első hazatérés
gyorsabb, ütőképesebb zuhanó vagy csatarepülőgépekre vágytunk volna. (Akarattal párosult vágynak idővel megszületik gyermeke!) Nov. 11-én startoltunk hat gépünkkel. Kirowográd van kijelölve közbülső leszállásra és üzemanyagtöltésre, az időjárás azonban oly rossz, hogy onnan leszállási tilalmat kapunk. Meglátogatjuk tehát Bandiékat és leszállunk Poltawán. Még három napig szó sem lehet repülésről, földig lógnak a felhők. A negyedik napon végre eget is látunk, de olyan hideg lett, hogy lestrapált motorjaink nem akarnak beugrani. Igényelve a németektől a motorok előmelegítését, másnap reggel Bandiéktól is melegen búcsúzva átrepülünk Kirowogradba. Móni hivatalos ügyek intézésére még itt marad, mi pedig kora délután örömtől szorongó szívvel startolunk hazafelé. Esőtől csöpögő ugyan még a teljes borultság, de Debrecen jó időt jelez, s így nincsenek aggályaink. 4000 méteres magasságunk elérése és fél órás repülés után minden magas felhő mögöttünk marad; csak egy körös-körül végeláthatatlan, alacsonyan fekvő, összefüggő réteg borítja az ukrán síkságot. Alattunk a fehéren vakítgató takaróval, felettünk az ősziesen halványkék éggel, szemben a lenyugvásában félúton járó nappal, körülöttünk a teljesen kihalt légtérrel és lelkűnkben a hazarepülés egyre burjánzóbb boldogságával egy kicsit olyasféle súlytalan az érzésünk, mintha az űrben repülnénk. Nincsen légvédelmi tűzveszély, a fiúk szorosan felzárkóznak, mintha csak otthon gyakorlórepülnénk és fülig érő szájakkal vigyorgunk, integetünk egymásnak. Egyszerre csak a párásnak tűnő messzeségben egy sötét vonal kezdi az eget és a felhőtakarta földet egymástól elhatárolni. Döbbenten nézzük, csak nem egy váratlan halötop kél ilmomfc “Boszorkány Szállás” Szulyovszky Tibor hdp. örm. munkája, a Sztari-Oszkol-i szállás ebédlőjében (1942). A két merengő hadapród Götz T ónit és Sárszegi Tibit ábrázolja. A földi rész hazatelepülése. Dr. Szekrényessy Attila orvos hdgy (baloldalt), Dr. Bognár Kálmán szds (mögötte) Payer Andor zls. élelmezési tiszt. talmas viharfronthoz közeledünk!? — De nem ám! A tőlünk még kb. 400 km-nyíre fekvő Kárpátok vonulata jelentkezik csodálatos látványával, hogy hazatérő fiait már messziről tárt karokkal fogadja. Az erdélyi saroktól a Magas Tátráig egyre élesebben és hatalmasabban kezd előttünk kibontakozni. A már árnyékos keleti oldala kékes-fekete tömegként emelkedik ki a lábait takaró fehér lepelből; a szemből napsütötte jég- és hó födte bércek és gerincek vonala pedig eleinte csak egy csillogó-vakító fénysávot formál, majd ahogyan közeledünk, válik egyre inkább gyémánt-koronává a magas számtalan fénylő csúcsával, jeges sziklaszakadékával és mélybetűnó völgyével. Közel egy órai repülés folyamán gyönyörködünk ebben a leírhatatlanul szépen változó-kialakuló látványban. Föléje érkezve a Kárpátoknak, egyszerre megváltozik a kép. Mintha érzékeltetni akarná velünk, hogy honnan jöttünk és hová érkezünk. Eltűnik a kékes-fekete, el a vakító szín, elenyésznek az ijesztő szakadékok, völgyekké tágulnak a hágók, feltűnnek a fehér-foltos zöld hegyi legelők, a füstölgő kéményű kicsiny falvak; innen fentről csupa-csupa békés jelei az életnek. Mi párás szemekkel, megihletett lélekkel és hevesebben dobogó szívvel érezzük át egész valónkban annak tényét, hogy: Hága, 1978 júliusa. 14 Hazaérkeztünk!
