Magyar Szárnyak, 1980 (9. évfolyam, 9. szám)

Bodó Pál repülő halála

Bodó Pál repülő halála 1935-ben avatták. 1945-ben mint százados egy Me-210-es alakulat századparancsnokaként fejezte be katonai pályafutását. A repülésről nem tudott lemondani. Mintáz Argentin állam alkalmazottja, hivatalos szemé­lyeket “repült" rendeltetési helyükre és így Dél-Amerikát és Észak-Amerl­­kát nagyon jól ismerte “felülről”. Öccsének az engedélyével — aki Weiland, Ontarloban lakik — három levélkivonatban Ismertetjük Bodó Pali repülő halálának történetét. ELSŐ LEVÉL (Ez a levél a Holiday Inn levélpapírján Panama City-böl “íródott”.) 1979. december 9-én. Édes Klári és Ákos, Nagyon boldog voltam, amikor Klárival beszélni tud­tam a Minneapolis melletti repülőgépgyárból. Másnap indultam. Dallasban maradtam egy napot, rossz idő miatt. Állítólag jan. végén készen lesznek az újabb gépek és akkor ismét jövök az U.S.A.-ba. Amikor Miamiban leszek, fel foglak Benneteket hívni. Onnan megyek Buf­­falóba Hozzátok... ...Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Új Esz­tendőt kívánok, sok szeretettel, pa^ ± MÁSODIK LEVÉL (részletek) Q.uilmes, 1979. dec. 30-án. * Édes Klárikám és Mindnyájan, végtelen fájdalmas hírt kell Veletek közöljek. Egyet­len Palikám dec. 22-én, a repülőgépével leesett és meg­halt. Nov. 11-én indult el Buenosból a PAN AM-mel Minne­­apolisba, ahol a rep. gépgyárban átadtak neki egy gépet, amit Buenosba kellett hozni. Gondolom, hogy az USA-bál felhívott Benneteket telefonon, így ennyit Ti is tudtok. Az egész út tele volt nehézségekkel, mintha a Sors már előre figyelmeztetni akarta volna. Az USA-ban végig rossz időjük volt. Panamában kilukadt egy gumija. Co­­lombiában pont a földrengés napján volt, a hotelből sza­ladt le, mikor elkezdődött a mozgás. Hasonló kellemet­lenségek után 22-én reggel indult neki Santiagoból {Chile), hogy átrepülje az Andeseket. Reggel hétkor szállt fel a santiagói reptérről és 8.45-kor történt a szerencsét­lenség. A kivizsgálás folyik és eltart két-három hónapig, de biztosan sohasem fogjuk megtudni mi történt. Bár az Andesek felett átrepülni nem gyerekjáték, sok a légör­vény, magasak a hegyek, a gép egymotoros volt, oxigén­­ellátás nélkül, de mindez nem ok a balesetre, hiszen Pali rengeteget repült Argentínában hasonló helyeken és körülmények között. Hogy valójában mi történt, csak О tudná megmondani. A boncolás koponya, csípő-, láb- és még pár törést állapított meg, az orvosi vélemény szerint a halál azonnali volt, nem szenvedett. Ez is egy szikrányi vigasz azonkívül, hogy mindég ezt a halált kívánta Ma­gának. ...Csak 24-én tudtam meg a hírt, és mivel a baleset még Chile területén történt {4 km hiányzott az argentin határhoz, ahol már kiszélesül a völgy, tehát 2 perc repülés) át kellett repüljek Santiago ba, hogy reklamáljam a holttestet és elintézzek minden hivatalos dolgot ezzel kapcsolatban. Az elhamvasztás {Pali kívánsága) Santiago­ban történt és a hamvait én hoztam magammal Buenosba, itt van velem a lakásban és itt is marad. Valójában még ma sem fogtam fel, hogy valóban megtörtént, olyan hihetetlen, álomszerű az egész. Nem is nagyon tudok a gondolattal foglalkozni, mert reggeltől estig szaladgálok különböző hivatalokba, este háláljárad­tán ágyba esem. Még nagyon sokáig fog tartani, míg minden hivatalos ügy elintéződik. A házat elkezdtük épí­teni, a tetőig jutottunk, bár semmi kedvem folytatni, még kevésbé ott lakni, ahol együtt akartuk leélni még hátra­levő életünket, de nincs más megoldás. Kívánok kedves Mindnyájatoknak egy szerencsés Új­­esztendőt, főleg egészséget. — Ha beszéltetek Palival telefonon, kérlek Klárikám írd le pontosan, mindent amire emlékszel, honnan hívott, mikor, mit mondott? Mert mióta elment {hat hete a baleset előtt) semmi lénye­geset nem tudók róla. Háromszor felhívott ugyan tele­fonon, de röviden beszéltünk. A nála megtalált feljegyzé­seket, naplót stb. nem adják ide, amíg a baleset kivizs­gálása folyik, a santiagói bizottság kezében van. így semmi részletet nem tudok a hathetes útjáról. Mindnyájatokat sok szeretettel csókollak. HARMADIK LEVÉL (részletek) Quilmes, 1980. feb. 10-én. Duci. Édes Klárikám és Ákos, meleg, rokoni szeretettel megírt leveletek nagyon jól esett, Pali nélkül nagyon egyedül és elhagyottan érzem magam, minden csöpp szer etet ért hálás vagyok. Palikánk útjáról sajnos nem tudok többet, mint amit már leírtam. Összes feljegyzései, naplók, levelek a chilei baleset-kivizsgáló bizottság kezében vannak és talán meg­kapom, ha a vizsgálatnak vége... ...Palit 1977-ben nyugdíjba küldték, nagyon megvi­selte, hogy kihúzták alóla a gépet és mindent elkövetett, hogy tovább repülhessen. Kapott is egy állást vidéken, ahol 3 hónapig repült, de egy jobb és buenosi ajánlatért azt otthagyta, sajnos. Az új állás nem vált be, a pofa nem fizetett, Pali beperelte, de eddig még nincs eredmény, a per nem fejeződött be. Ezután már csak apró taxi-repü­lései voltak — párszor volt Paraguayban —, így boldogan fogadta el ezt a megbízást. Nekem — bár 30 év alatt sohasem fordult meg a fejemben, hogy Palival valami baj történhet — soha sem tetszett az egymotoros géppel való repülés, de nem szóltam, mert tudtam, hogy úgysem lehet lebeszélni erről az útról, csak esetleg egy kellemetlen érzéssel megy el, tudva azt, hogy én félek. A tragédiát illetőleg, ugyanazt írhatom, amit Ákos: nem tudom elhinni, és úgy tűnik, mint egy rossz álom. Az első perctől kezdve olyan tömegű súlyos problémák és el­intéznivalók merültek fel, hogy nem volt időm belegon­dolni, hogy mi is történt? Néha úgy érzem magam, mint nov. és dec.-ben, amikor Pali még úton volt és vártam haza. Nagyon furcsa lelkiállapotban vagyok, az eszemmel felfogtam, hogy Pali nincs többé, de az érzésemmel és idegeimmel még nem... ...folyton Buenosba kell beszaladgálnom, hogy a halálesettel kapcsolatos ügyeket intézzem. Palika nyug­díja helyett ún. pensiót kapok, ezt kell mozgassam, hogy aránylag hamar — két hónap — folyósítsák. A hagyatéki eljárás is elindult, rengeteg iratot kérnek, többek között 15

Next

/
Oldalképek
Tartalom