P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Úrasztali ezüst edények

A sárosoroszi poharat felirata szerint a tiszaujlaki gyülekezetnek adományozták 1663-ban. Ez arra példa, hogy a klenódiumok „vándorolhatnak”, azaz eredeti helyük­ről elkerülhetnek más gyülekezethez.71 A mezőkaszonyi egyház poharának felirata több szempontból is érdekes. Egyrészt ajándékozási felirata igen korai időpontra, 1603-ra vonatkozik, másrészt a szövege fi­gyelmet érdemlő, ugyanis átkot örökít meg: „ÁTKOZOT LÉGIÉN AZ EMBER VA­LAKI EZT ISTEN TIZTESSÉGÉRŰL EZ VILÁGI DOLOGRA FORDÍTJA”. Ez nem egyedülálló, más tárgyakon is előfordul átokszöveg.72 Ennél a pohárnál szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis évszáma és felirata alapján pontosan azonosíthatjuk. Formájára vonatkozóan találunk feljegyzést, 1808-ban „talpatlan”-nak nevezték ezt a változatot (84. kép). Az un. liliomos orrú lambrekin és a reneszánsz minta együttesen jelenik meg a gúti poháron, amelynek újból jóval későbbi az ajándékozási felirata - 1716 -, mint a készítési ideje, amelyet a XVII. század közepére teszünk, tehát legalább fél évszázad­dal korábban készülhetett, mint ahogy az ajándékozás történt (85. kép). Utolsóként a bulcsúi gyülelkezet poharát mutatjuk be, amely domborított díszíté­sű. Az összeírásban ez az egyetlen, amelynek a díszítését feljegyezték: „Aranyos vi­rágokkal ékesült”. Ez a pohár is jelzett, de mesterét jelenleg nem ismerjük (86. kép). A következő forma az un. kehely, amely talpas, szárán szárgombos, kuppával ellá­tott edény. A XVII. századból több kehely is fennmaradt.73 A bilkei gyülekezet 1639-es kelyhe míves munka, magas mesterségbeli tudással készült. Minden ötvös technikát megtalálunk rajta, öntéssel készült a nódusza, domborított díszítésű a talpa és a kúppá alsó része, poncolt a díszítmények alapja, véséssel gazdagítottak a motívumok, vala­mint vésett a felirat. A kehely jelzéssel ellátott, ez lehetővé teszi készítő mesterének meghatározását, amely szerint a szatmári Szegedi Ötvös Gergely munkája. A szat­márnémeti ötvösségről eddig alig volt ismeretünk, csupán két tárgyat említettek, ezért nagyjelentőségű, hogy egy ilyen magas színvonalú kehely vált ismertté74(87. kép). 71 Az eredeti helyről való elkerülésnek több magyarázata is lehet. Egyrészt ez történhet ab­ban az esetben, ha a gyülekezet megszűnik és klenódiumai ennek következtében kerülnek más gyülekezetbe. Másrészt előfordul, hogy egymást segítvén, tehetősebb vagy régibb gyü­lekezetek azzal támogatják a szerényebb vagy újonnan létrejövő egyházközségeket, hogy egy-egy edényüket odaajándékozzák. 72 Takács Béla közöl átokszöveges klenódiumokat, a nagyhalásziak tölcséres poharán hosz- szú az átok, de Báthori Anna 1617-ben adományozott nagykereki tányérján is átkot mon­danak arra, aki másra fordítja. 1988. 26., 32. 73 Részletes feldolgozásuk P. Szalay Emőke 2003. 263-283. 74 P. Szalay Emőke 1998. 353-360. $•> 53

Next

/
Oldalképek
Tartalom