P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Rézedények a református templomokban
bár minden díszítést nélkülöz, egyes részeinek harmonikus arányával a rézöntő mesterség egyik utolsó igényes darabja (171. kép). A bemutatott kelyhek a XVIII. század végétől a XIX. század végéig egy századot ölelnek át, bemutatva a későbarokk stílusú, majd az azt követő klasszicista kelyhek után a historizáló példányokat. A vizitációs összeírásokban réz kehellyel szinte egyáltalán nem találkozunk. Ennek oka az összeírások időpontja lehet, amely a XVII. század végétől a XIX. század elejéig tart. A bemutatott kelyhek legnagyobb része ezen időpont után készült, tehát nem véletlen, hogy nem említenek a jegyzőkönyvekben rézből készülteket. Tálak A kelyhekkel szemben a tálak között mind vörösrezet, mind sárgarezet találhatunk. Elsőként a feltehetően legkorábbi tiszaluci tálat említjük, amely a XVIII. század közepe előtt készülhetett. A cinezett vörösréz tál teljes felületét vésett díszítés borítja, a szimmetrikus levél és virágminták törökös hatást mutatnak, amely alapján 1754-ben török réz tányérnak határozták meg (172. kép). Sárgarézből készült az alsózsolcai 1776-os datálású karéjos, domborműves díszítéssel ellátott tányér. A karimán szőlőfürtök és rózsák váltakoznak a hullámindán. A tál formája és díszítése egyaránt a barokkot idézi (173. kép). A kárpátaljai Mezővári gyülekezete őriz egy barokk ezüstözött réztálat. A karéjos peremű tál díszítését a karima tagolt kialakítása mellett a felirata adja. (174. kép). Míg az előbbi tálak lapos formájukból következőleg nagy valószínűséggel úrvacsorái kenyérosztó tálak voltak, a perényi gyülekezet sárgaréz tálja öblös, oldala bordás, kihajló karimáján oldhatalan csomók és hullámindák futnak körbe. Ameny- nyiben a levéltári adatokkal szeretnénk egyeztetni, az idézett források közül talán a hernádnémeti 1756-os feljegyzésre hivatkoznánk, amely felső részén rajzolásosnak írja le a gyülekezet réz tálját. Ügy véljük, hogy ez a tál készülhetett akár a XVII. században (175. kép). Mély öble alapján inkább keresztelő tálként használhatták. Kannák A kelyhekhez hasonlóan maradtak fenn boroskannák is, amelyek közül a nagyobbak vörösrézből készültek. Elsőként a tyukodi gyülekezet vörösréz kannáját mutatjuk be. Jelentőségét az adja, hogy az 1808-9-es összeírásban már szerepel, így legalább a készítési idejének ante quemjét tudjuk, mivel ekkor már említik, tehát feltétlenül korábban készülhetett. A körte alakú test kis kiöntőcsőrrel ellátott, amelyet ráhajló domború fedél borít. Bár 87
