P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Rézedények a református templomokban
az edénynek hajlított S alakú szalagfüle van, feltehetően nagysága és a benne levő bortól függően tekintélyes súlya miatt egy másik átívelő, a nyakán két függesztéssel erősített szögletes fül teszi lehetővé hordozását. Jelentőségét az adja, hogy Toranova, Éva által közölt példányok között hasonló kettős fülű edény csupán a XIX. század második negyedéből származik.120 így a tyukodi kanna arra bizonyság, hogy ez a forma már a XVIII. század végén megjelenhetett (176. kép). Legalább fél évszázaddal későbbi, 1852-es a ladmóci gyülekezet hasonló formájú edénye, amelynek nagysága is közelít az előbbi edényéhez. Külön figyelmet érdemel a fedél megoldása, amely vízszintes alapból lapos koronggal emelkedik, rajta széles kagyló alakú billentővel. Függőleges, szalagszerű füle S alakú, átívelő, félköríves (177. kép). Egy Toranova, Éva által közölt, nagy hasonlóságot mutató 1825-ös datálású kannát a Trencséni Múzeum őriz.121 A kisbégányi csaknem teljesen gömbös testű edény derekán gyűrű, az öbölrész alját domború levélsor öleli körül. Készítését szintén a XIX. század közepe tájára tesz- szük (178. kép). A kazincbarcikai gyülekezet vörösréz kancsója 1885-ben készült. Formájában a barokk háztartási edények alakját idézi alul bordázott megoldásával (179. kép). Űgyszintén a XIX. század második felében készültnek véljük a barkaszói gyülekezet sárgaréz kancsóját. A körte alakú edény kiöntőcsőre elől ívelten hajlik, hosszan előrenyúló, felül ívelő. A fedél domborodó, tetején virág alakú fogóval. Feltehetően a XIX. század második felében a historizmus hatását mutatja jellegzetes barokk formájával (180. kép). A miskolci avasi gyülekezet sárgaréz kancsója egyszerű formájú, díszítés nélküli. Feltételezhető, hogy a XIX. század második felében készült (181. kép). Különlegesebb edényeket is be tudunk mutatni. A berentei gyülekezet vörös és sárgarézből készült, öntött és domborított díszítésű kancsója igényes munka, amely mind a kancsó alapformáján a kiöntőcső és a fedél kialakításában, mind az applikációként alkalmazott sárgaréz öntött elemekben megmutatkozik. A sárgaréz részek golyót markoló madárkarom, gyöngysorok, rozetták mind klasszicista díszítőelemek. Mindezek alapján a XIX. század 20-30-as éveire tesszük készítését (182. kép). A kisgejőci egyház 1872-ból fennmaradt edénye pakfongból készült. A kúpos talpon álló gömbtestű edény kecses nyakban folytatódik, amely felívelő gyűrűs szájban végződik, rajta hólyagos fedő. Füle többszörösen hajló, szinte játékos, amely azonban a testtel együtt harmonikus egészet alkot. Az edény egyediségét az öblén lévő keretbe foglalt felirat adja (183. kép). 120 Toranova, Éva 1991. 43-44. kép. 121 Toranova, Éva 1991. 183.44. kép 88 <«3
