P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
még virágzik, sőt külföldre, Ausztriába, Angliába és Amerikába is szállit. Számos polgári háztartásokban kedvelt süteményes készlet, tál őrzi a gyár ez időbeli színvonalát. A bódvaszilasi gyülekezet kis tányérkája ennek az időszaknak terméke, a XX. század elején készült, a szecesszió jellegzetes világát sugallja A növényi díszítmény, a virágok és levelek jól kifejezik a szecesszióra jellemző virágkultuszt (225. kép). Miskolci korsó A miskolci kőedénygyár szintén a XIX. század elején létesült. Története nem volt zökkenőmentes. Alapítója Butykay József 1832-ben indította meg a termelést, majd 1838-ban csődbement. Ez többször megismétlődött még a gyár működése során. A próbálkozások után 1853-ban újra termel, majd 1862-ben ismét beszüntette működését. Temékeire a népiesség volt a jellemző. 1884-ben Koós Miksa alapításában újabb üzem kezdte meg működését, amelyben kőedényt és fajanszot gyártottak, de a XIX-XX. század fordulóján ez is megszűnt működni. 1918-ban ismét megpróbálkoztak kőedény gyár létesítésével, a Thury féle kerámiaüzem 1928-tól 1930-ig működött. A három üzem nem könnyíti meg az itt készült edények korának meghatározását. A ragályi gyülekezet jelzéssel ellátott korsója évszám nélküli, ami megnehezíti a készítési idő meghatározását. A kis talpú, tökéletes gömb alakú test, igen szűk nyak a korban kedvelt apátfalvi edényekre emlékeztet, csak nyaka még ezekénél is vékonyabb. Összevetve a hasonló apátfalvi edényekkel, készítési idejét inkább a második miskolci gyár működésének idejére tesszük (226. kép). Telkibánya A XIX. századi kőedényüzemek között az egyik kiemelkedő jelentőségű a telkibányai gyár volt. Az 1830-as években a Bretzenheim Ferdinánd által alapított porcelángyárban időszakonként kőedény is készült. A nehézségekkel küzdő gyárat 1860-tól a kassai Fiedler Gyula vette át, aki végleg beszüntette a porcelángyártást és csak kőedényt készített. Az általa gyártott árú a szakértők szerint szép fehér volt, kiváló szilárdságú és tartósságé A gyár felívelő időszaka az ő irányítása alatt az 1870-80-as években következett el, ekkor már csak kőedénygyártás folyt itt. Az üzem 1903-ban beolvadt a hollóházi kőedénygyárban, majd 1907-ben végleg beszüntette működését.160 160 Katona Imre 1978. 186-188. 114
