P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Kerámiafélék a református templomokban
Kutatott területünkön több telkibányai készítménynek tartott edény került elő a gyár működésének utolsó két évtizedéből. Formai sajátosságuk a következő: kis korongos talpból emelkedik a gömbös test, amely szűk nyakban folytatódik, közepén vékony gyűrű, felette hengeres száj. A nyak közepén indul a háromszög alakú kiöntőcsőr. A fül a vállból emelkedve a nyakhoz simul, felül egy kis ujjtámasztó bütyökkel ellátott, alul az öböl derekához kapcsolódik. Fedele hengeres, felül legömbölyített, kis fogóval ellátott, a csőszerű szájra illeszkedő. A díszítésben szintén jellegzetességeket fedezhetünk fel, ilyen a talpkorong és a váll sárga sávja. Az öböl díszítménye egy koszorú, a két oldalra hajló leveles-kalászos és szőlőleveles-fürtös ág körívet alkot. A főbb elemek azonossága mellett kisebb eltéréseket láthatunk az egyes példányokon. A legkorábbi 1878-as vajdácskái korsón a koszorúmintát a két középső, a porcelánedényeken is kedvelt rózsából kiemelkedő virágos ág alkotja (227. kép). A további korsók már az 1880-as években készültek. A karosi és a szürnyegi gyülekezet egyaránt 1882-es korsóján a két laza ágat búzakalászok és fürtös-leveles szőlőinda alkotja, középen szalagcsokor fogja őket össze (228. kép). Az 1889-es kistoronyai korsó díszítésében visszatérnek a korábbi hegyes búzalevelek, de az ágakat összefogó rózsa mellett ott vannak az előbbi szív alakú levelek is (229. kép). Az eredetileg petrahói, most bodroghalászi egyház korsója 1890-ben készült. Itt az ágak összefogásánál szalagcsokrot találunk, a kalászos ágat búzavirágok gazdagítják. A kiöntőcsőrön kis vonalak jelennek meg, ezek feltehetően a későbbi díszítés előfutamai (230. kép). Két igen hasonló edény sorolható még ebbe a csoportba. A csarnahói egyház korsóján szintén rózsák alkotják a koszorú alsó kiindulópontját, de ebben az esetben kettő fogja össze az ívben hajló ágakat, az előbbieknél több elemből áll össze, szinte teljesen beborítja a korsó mindkét oldalát a fülig. A csoportban ez az első edény, amelyen a nyakat az egyszerű sáv helyett szimmetrikus S elemekből álló koszorú öleli körül. Évszáma 1819, de ez elírás lehet, mert bizonyosan nem a XIX. század elején készült. Feltehetően a két utolsó számot felcserélte a festő, ezért az 1891-et tartjuk a készítés idejének. A nagytoronyai gyülekezet korsója teljes egészében megegyezik az előbbivel, csupán később készült 1902-es évszáma alapján (231. kép). Bár ez utóbbiak jelzés nélküliek, telkibányai készítésüket erősíti egy 1898-as korsó, amelynek nyakát az előbbiek egymást metsző kettős S motívuma és palmettája díszíti.161 161 Takács Béla 1962. 22. ábra a. kép. Fennmaradt edények £•> 115
