P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Rézedények a református templomokban
A megörökített edények között a kannák vannak túlsúlyban. Formájukat tekintve az „öblös, fedeles kanna” megjegyzés tartalmaz erre történő utalást, amiből alul kiöblösödő, viszonylag széles nyakú edényre következtethetünk. Ez az edényforma elterjedt volt az egész Alföldön, itt most a szíjfogantyú tarthat érdeklődésre számot. Felvetjük, hogy esetleg olyan edény lehetett, amelyen két oldalt két kis karika van, ebbe fűzték bele a szíjakból álló fogót.117 Feltételezésünket a következő adat támasztja alá, amelyben a „kanna” megnevezés mellett „inkább veder” kitételt használ az ösz- szeíró. Tálról két esetben szólnak, a korábbi 1802-es feliratú, amely szerint ekkor készíttette az adományozó. A klenódiumok felsorolási sorrendjéből kitűnően, bizonyosan kenyérosztó tálnak adományozták. A másik esetben semmi közelebbit nem lehet kideríteni az edényről. A réztárgyak díszítésének egyik módja az aranyozás volt, ezt a kisebb méretű edényekre használták, itt a poharaknál van szó erről a díszítő technikáról, illetve az említett tál esetében utalnak rá. Az egyik kannán megörökített minta, a szarvas esetében nem tudjuk, hogy domborított volt-e és utána az un. árnyékolással mintázva, bár a domborított mintát feltehetően feljegyezték volna. így arra gondolhatunk, hogy a összeírásban szereplő „metszve” kifejezés nemcsak az előtte álló évszámra, hanem a szarvas vésett alakjára is vonatkozik. A tyukodi kanna mérete jelentős, hiszen a 15 icce kb. hét literes űrtartalomnak felelt meg. Az edények készítési évszámát tekintve, az 1844-es dátumot kivéve a XIX. század első évtizedében készültek, ami valószínűleg arra utal, hogy ebben az időben divat lehetett ilyen edények használata. Fennmaradt tárgyak A fentebb felsorolt adatok szűkössége ellenére maradtak fenn napjainkra réz fel- szerelési tárgyak, amelyek között korai készítmények is vannak. Poharak A jelenleg ismert szertartási edények közül elsőként az ívóedényekkel foglalkozunk. A Zempléni Egyházmegyéből a mezőzombori gyülekezet vörösrézből készült, ezüstözött, vésett díszítéssel ellátott pohara kis tagolt, rézsútos talpból emelkedik, az ugyancsak rézsútosan öblösödő oldalán a szájperem alatt vésett lambrekin szalagos 117 Toranova, Éva 1991.154-155. számú edényhez lehetett hasonló. 85
