P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Rézedények a református templomokban
minta fut körbe. Ilyen díszítménnyel látták el a XVII. század legelterjedtebb pohárformáját, az un. talpas poharakat118 (163. kép). Az ugyancsak zempléni Révleányvár ma keresztelőedényként használt réz pohara szintén talpas, vésett felirata szerint 1797-ben adományozták. Mindkét pohár emlékeztet a XVII. század legkedveltebb talpas poharaira. Feltételezhető, ezek lehettek a mintaképek készítésük során (164. kép). Kelyhek A réz kelyhek közül elsőként egy vörösréz anyagút mutatunk be. A laki 1778-as kehely tulipán kuppáján három sorban szív alakú levelek sorakoznak. A talp, a szár és az öntött nódusz finomsága felveti, hogy esetleg ötvös munkája lehet. A kehely a barokk stílus hatását tükrözi (165. kép). A taktaharkányi vörösréz kehely öntött díszítéssel ellátott, a talp, a szár és a kúppá alsó felén domború szőlőfürtök, levelek borítják be az egész felületet. A dús díszítmény még a barokkot idézi, de a szárgombot övező levélsor inkább a klasszicizmus hatását mutatja. Feltételezésünk szerint a XIX. század első felében készíthették (166. kép). Ezen a kelyhen láthatjuk a forrásokban említett aranyozás és ezüstözés használatát. A kárpátaljai derceni gyülekezet 1842-es évszámú kehelypárja sárgarézből készült. Vissszafogott díszítése a talpon szívlevélsor, a szárgyűrűn és a balluszteres száron lándzsalevélsor. A tulipánkehely kúppá teljesen sima. Szerénysége ellenére harmonikus, igényes munka (167. kép). A salánki gyülekezet kelyhe 1856-os évszámmal ellátott, ez lehetőséget nyújt arra, hogy a hasonló jellegű kelyhek készítési idejét megközelítőleg időhatárokhoz kössük. Az alapforma megőrzése mellett a szár megoldása már kevésbé harmonikus, elsősorban a nódusz és a szár aránya borult fel. A díszítmény levelei, virágai a drávaszögi kelyhek domború díszítéseire emlékeztetnek119(i68. kép). A felvidéki nagybári gyülekezet egyik kelyhe igen egyszerű, nyugodtan mondhatjuk igénytelen munkának. Az 1886-os évszámmal ellátott tárgy a rézműves mesterség késői időszakának terméke (169. kép). Az alsómihályiak 1896-os kelyhe historizáló, ennek megnyilvánulása a talpon díszlő akantuszlevélsor, amely mind a reneszánsznak, mind a klasszicizmusnak kedvelt díszítőeleme volt (170. kép), míg a kazincbarcikai 1900-as évszámmal ellátott kehely, 118 P. Szalay Emőke 2010. 76.216. kép. A poharat ekkor még XVIII. századinak véltük, most úgy gondoljuk, hogy feltétlenül korábbi, nagy valószínűséggel a XVII. században készült. 119 P. Szalay Emőke 2002. 67. 9. kép továbbá P. Szalay Emőke 1999b. 86 <«§
