P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

Úrasztali ezüst edények

Források elemzése A vizitációkor készített feljegyzésekből az ötvös úrasztali edények felsorolását emel­tük ki. Az edények között három tárgyforma szerepel: ezüst pohár, ezüst tányér és ezüst kanna. Az egyházmegyét alkotó, jelenleg Kárpátaljára eső 49 gyülekezet közül 40 gyüleke­zetben 54 ezüst úrasztali borospoharat jegyeztek fel. Ez azt mutatja, hogy mindegyik gyülekezet úrvacsoraosztáshoz ezüst poharat használt, sőt volt több olyan egyházköz­ség is, ahol két-három úrasztali borospoharat írhattak össze. Közülük 18 példányon szerepelt évszám, 1 tárgy XVI. századi, 13 darab XVII. századi, 4 darab XVIII. századi. A feljegyzések meghatározásai nem egyértelműek. Első pillantásra szembetűnő, hogy az úrasztali borospoharakra, bármilyen volt is a formájuk, kivétel nélkül a po­hár megnevezést használják. Beregszászon azt jegyzik fel, hogy három pohár, napja­inkban is megvan mindhárom, mindegyik más formájú, ezek a következők: talpas pohár, cápás pohár, kókuszdió serleg. Egyedül ez utóbbit határozták meg közelebb­ről szerecsendió pohárként. A XVII-XVIII. században több pohárforma volt ismert, így formailag nem tu­dunk közöttük különbséget tenni. A kehely formának szintén számos változata élt ebben a korban. Alakra vonatkozóan két megjegyzés szerepel, talpatlan és talpas, sajnos formájuk­ra vonatkozóan semmi biztosat nem jelenthetünk ki. Ugyanígy nem tudjuk, milyen lehetett a széles talpú pohár. Elgondolkodtató a fedeles pohár megnevezés, amely ese­tében felvetjük, hogy talán fedeles kehely, esetleg serleg lehetett. Egy kehelyformát tudunk pontosan elkülöníteni, a már említett kókuszdió serleg, amelyet szerencsendiónak említenek. Kérdéses a füles pohár feljegyzés. A díszítésre vonatkozóan általános az ezüst és az aranyozott jelző, illetve egy po­hárnál szerepel, hogy „aranyos virágokkal ékesült”. Ez a díszítésre utal, viszont nem tudjuk, hogyan készült a minta, hiszen lehetett domborított, de vésett is. Néhány esetben a méretre történik utalás, pl meszelyes. Egy esetben a funkciót is meghatározta az összeíró, „ezüst pohár, melyből bor osztogattatik”. Az úrvacsoraosztás másik edénye a kenyérosztó tál. A poharak jelentős számával szemben a 40 gyülekezetben 13 ezüst tál került összeírásra, azaz jóval kevesebb, mint a poharak száma. Ez feltehetően azt mutatja, hogy kenyérosztáshoz az ezüst anya­gúak mellett elsősorban más anyagból készültekkel kell számolni, ez pedig, mint ké­sőbb látjuk, főként az ón lesz. A poharakkal összevetve itt arányaiban több példányon - 10 tál - szerepel felirat, amely szerint három darab készült a XVII. században és 7 példány a XVIII. század­49

Next

/
Oldalképek
Tartalom