P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)

A református templomok berendezése

sor fut végig, ami klasszicista díszítőelem. A keretekben egy kehely finom képe lát­ható (71. kép). A nagyölvedi eklézsia ládáját felújították 1933-ban, felirata szerint 1784-ben ké­szült. A renoválás láthatóan a fedél cseréjét jelentette. Elejének faragott keretbetétes szerkezete egyszerű megoldást mutat. Lába a már korábban említett gótikus talap­zatszerű (72. kép). Az 1926-os készítésű garamlöki egyházláda minden díszítés nélküli szerény pél­dány, amely formailag nem jelent változást a többévszázados elődökhöz képest (73. kép). Epitáfiumok Az epitáfium eredetileg sírverset jelentett, majd később az elhunyt emlékére a temp­lomokban elhelyezett feliratos táblát nevezték így. A református templomokban is lehet találkozni epitáfiumokkal. Az epitáfiumok legtöbbször kőfaragványok, de ma­radtak fenn fából készült példányok is. A benei templomban egy kis szerény ajtóval ellátott szekrénykét őriznek, amely fe­ketére festett metszett felirattal ellátott.54 Az 1742-es évszámú Epitáphium feliratot vi­selő tábla egy tíz éves fiúcska emlékére készült (74-743 kép). Harangok A templomokhoz hozzátartoznak a tornyokban megszólaló harangok. Az évszá­zadokon át bronzból készült harangok szintén iparművészeti alkotások. A reformá­tus templomokban reformáció kora előtti harangok is előfordulnak természetesen kis számban, hiszen a történelem viharai igen sokat elpusztítottak. Bár most részletesen nem térünk ki a harangokra, a kutatásukra történő utalást nem mellőzhetjük. Elsőként Patay Pál munkásságát kell megemlíteni, aki megalapoz­ta a magyar harangkutatást.55 Kárpátalja régi harangjaival Küllős Imre foglalkozott56, napjainkban Szabóné Hegedűs Gyöngyi mérte fel a teljes felvidéki haranganyagot.57 t 54 Ezzel az epitáfiummal Nagy Varga Vera foglalkozott 2002. 2267-29. A címeres epitáfiu- mokról legutóbb lásd Baják László 2007. 55 Patay Pál 1977, 1989. 2007. illetve sok más tanulmánya. 56 Küllős Imre 2002. 57 Hegedűs Gyöngyi 2005. 40 <«§

Next

/
Oldalképek
Tartalom