P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
Az úrvacsorai edényekről
AZ ÚRVACSORA! EDÉNYEKRŐL A reformáció terjedése során a XVI. század közepén az első zsinatok az 1540-50- es években még nem tértek ki a szertartási edényekre, ezekről először a debrecen- egervölgyi zsinat rendelkezik 1562-ben. A zsinat hitvallása külön foglalkozik az úrvacsora edényeivel. „Az írás ívóeszközről vagy pohárról emlékezik. Tehát mindennémű edényeket, akár üveg, akár fa vagy arany, ezüst és cserép legyenek vagy rézből vagy bármiféle ércből készültek, elfogadjuk, csak a visszaélés, fényűzés, babona és botrány legyenek eltávoztatva. A pápista kelyheket, tányérokat elvetjük a babonás visszaélés miatt.”58 Láthatjuk, hogy a szent cselekmények, a sákramentumok, az úrvacsora osztás és a keresztelés céljaira használt tárgyakra semmilyen előírás nem vonatkozott. Természetes, hogy a hívek olyan edényekkel tisztelték meg egyházukat, amelyeket értékesnek és méltónak véltek. Ennek következtében a református egyházban az évszázadok alatt minden olyan anyagú és formájú edény bekerülhetett, amelyet megfelelőnek éreztek ezekre a célokra. A gyülekezetekben a mai napig megtalálhatók az elmúlt századok mindennapi asztali edényei. Ez a magyarázata annak, hogy a református egyházközségek szinte felbecsülhetetlen tárházai a régi korok iparművészeti tárgyainak, de a népművészet alkotásai is megtalálhatók közöttük. A református egyház szertartási tárgyainak száma viszonylag kevés. A református úrvacsoraosztás két szín alatt történik. A szertartáson résztvevők, akik a konfirmáláson vallást tettek hitükről, mindnyájan részesülnek nemcsak a Krisztus testét jelképező kenyérből, hanem a vérét jelképező borból is. Ezért eltérés van a katolikus mise és a református úrvacsora edényei között, amely a tárgyak vonatkozásában nem dogmatikai különbségekből ered és nem is használatbeli eltérés miatt, hanem gyakorlati okokból. A „szent asztalhoz való készületeket” az úrvacsorái pohár, a kenyérosztó tál és a boroskanna alkotja. Űrasztali borospoharak A református egyházban a legszentebbnek tartott edény az úrasztali borospohár. Mint láttuk, a debrecen-egervölgyi zsinat ívó eszközt említ, de sem anyagát, sem formáját nem határozza meg. Ez a rendelkezés lesz a továbbiakban is meghatározó az úrvacsorái edényekre a következő századokban, egészen napjainkig. A levéltári forrásokból kitűnik, hogy a gyülekezetek a XVII. században igyekeztek felszerelni egyházukat a szükséges úrasztali edényekkel, elsősorban ívóedényként 58 Kiss Áron 1882. 152. 41
