P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
A református templomok berendezése
is különböznek az iparművészettől. Az elején a kulcspajzs körül látható a sötétbarna alapra világos színnel festett 1817-es évszám (68. kép). A bodrogszentesi gyülekezet 1827-es évszámmal ellátott ládája az előbbiek dísz- telenségével szemben festett virágos díszítésű. Alapszíne vörös, erre került rá a sötétbarna keretben, elhúzott S és C elemek között lévő széles sávra a virágos díszítés, felülnézetben ábrázolt rózsák leveles ágakkal. A két alapszín - vörös és fekete - együttes, egymásra történő elmosódott alkalmazása, amit márványozásnak neveznek, a miskolci ládákra jellemzők a XIX. század folyamán. Eredetét kutatva az a vélemény alakult ki, hogy rimaszombati bútorokról került ez a díszítőtechnika Miskolcra53 (69. kép). Bár a ládák a XIX. század második felében fokozatosan kiszorultak a a paraszti háztartásokból, szerepüket a polgári jellegű bútorok, az un. komódok, fiókos szekrények és az ajtós szekrények vették át, ennek ellenére még ebben az időszakban is készültek kelengyeládák. A miskolci asztalosság festett bútorainak jó része is ebből az időszakból ismert. A bodrogszentesi gyülekezete 1881-es évszámú másik ládája a késői készítésűek példája. A láda felfelé szélesedő trapéz alakú, ez a forma a szekerekbe illeszkedő vásározó ládákra emlékeztet. A festés, barna-fekete furnért utánzó, flóderezésnek nevezett eljárás az értékes fával történő borítás, a furnérozás hatását kelti. Ez a díszítőtechnika a XIX. század második felében jelent meg a népi használatra készült bútorokon (70. kép). A XX. század elejéről több ládát ismerünk. Ez azt mutatja, hogy a mindennapokban használt bútordarab, bár már ekkor általában kikerült a szobabelsőkből, a református egyházban még megőrizte reprezentációs tároló jellegét. A hagyományokhoz való ragaszkodást véljük megjelenni abban a tényben, hogy gyülekezetek szükségét érzik a klenódiumok tárolásához a ládának. A komáromi egyház 1909-es ládája is annak példája, hogy egy évszázadokon át használt bútor az egyházhoz való kapcsolódása révén még ilyen késői időszakban is meg tudta őrizni fontosságát. A láda különlegességét igényes kialakítása adja, amely egyúttal arra is példa, hogy a művészi igénnyel dolgozó kézművesek a XX. század elején, amikor már a gépi előállítás a hagyományos bútorkészítést is tönkre tette, képesek voltak olyan tárgyakat előállítani, amelyek a kézművesség virágkorát jelentő századokban is megfeleltek volna. A ládán zömmel a barokk stílus sajátosságai uralkodnak, ennek formai jegye a lemetszett sarok, de díszítésében is többségben vannak a barokk elemek. A hajlott lábak, a faragott S és C elemekből, levelekből álló keretek, a lábakon, a sarkokon lévő akantuszlevelek utalnak erre. A fedél élén viszont gyöngy53 Szabadfalvi József 1997. 244. é®5 39
