P. Szalay Emőke: Református egyházművészet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 24. (Debrecen, 2012)
A református templomok berendezése
szegélyezi. Felnyitható fedele szélén ugyancsak profilléc keretezés. A bedobó nyílást szintén díszes szegély veszi körül (55. kép). Ugyancsak a XVIII. században készülhetett a kismányai persely, amelynek bemélyített faragott díszítésében a reneszánsz és a barokk keveredése tűnik fel. Az előlapon látható keret két végén reneszánszosan kitüremkedik, hosszanti oldala viszont homorúan behajló, ezzel egy kicsit a barokkot érzékelteti (56. kép). Ugyancsak korai a sajóvelezdi gyülekezet perselye. A ládika nemcsak formailag követi a nagyméretű ládákat, de azokhoz hasonlóan vaspántok erősítik. A sarkokat felfelé keskenyedő lemez öleli, a hosszanti oldalon elöl még két vaspánt erősíti. Ilyen megoldást pl. egy debreceni céhládán láthatunk, amely felirata szerint 1779-ben ké- szült44(57. kép). Sajátos formájú az alsóvecsei gyülekezet festett fa, réz rátétekkel díszített perselye. Már formája is különleges, ugyanis nem sík a fedél teteje, hanem domborodó. Közepén rézlemezből emelkedik ki az ugyancsak rézből készült fordított trapéz alakú bedobónyilás. Külön rátétes díszítéssel látta el készítője, az elején az ovális sima rézlemez kulcspajzs alatt kehely, két oldalán B L névbetűk ugyancsak rézből. Feltehetően a XIX. század terméke (58. kép). A komáromi egyház 1913-as kis ládikája a historizmus jegyében készült, mint díszítése mutatja. Formája ugyan sima, egyenes, de a sarkok lekerekítettek, ez a barokkra jellemző. Elején két, fülkagyló elemekből összeállított kettős keret, ez a barokkra utal, a fedélen gyöngysor húzódik, ami a klasszicizmusra jellemző (59. kép). A perselyek másik csoportja bádogból készült, amelyek általában festéssel díszítettek, de vannak közöttük olyanok is, amelyek díszítés nélküliek. Anyaguk alapján ezek a bádogosmesterség szerény termékei (60. kép). A perselyek helye a templomban a kijárat mellett volt. Általában külön kis asztal, állvány vagy pad szolgál a tartásukra. Az állványok különfélék, főként fából készültek. Egy darab fából faragott egyszerű munka a karancsi templom perselytartója (61. kép). A darnyai templomban külön kis téglából rakott talapzat a ládika helye (62. kép). Jelentős számot tesznek ki a kis lócaszerű állványok, a ferdén csapolt vagy deszkalábas padok díszítését a fűrészelt deszkák adják (63. kép). Akad közöttük díszes faragott példány is (64. kép). Egyházládák Bár nem szigorúan a templombelsőhöz tartoznak, de berendezési tárgyak, ezért itt szólunk az eklézsialádákról. 44 P. Szalay Emőke 1981. 126-17.
