P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Szerbiai Református Egyház - Boroskannák a Vajdaságban
megalapozottan feltételezhető, hogy kassai gyártmány ez a kanna is. Különösen két mezővárii kanna alakjához hasonló, az egyes formai elemek pl a levél alakú billentő, a fogó nélküli fedél, a paláston a bordagyűrűk elhelyezése, a talp erősen kidomborodó, majd összehúzott része egyezik a mezővári 7. sz. kannával.91 A két kanna közül az első évszámmal ellátott, 1737, amely az ómoravicai kanna 1731-es évszámához közeli. Alakját tekintve erős a hasonlósága egy nagybégányi kannával is, amely 1726-os évszámú.92 Mindezek alapján úgy véljük, hogy kassai mester lehetett a készítője93 (II. jegyzék 74. 70. kép). A következő kanna 1736-os évszámmal ellátott, domború talpú, hengeres testén kettős bordagyűrű, tagolt kiöntőcsőrű, füle végén gyöngysor. Talpán és testén több vésett vonal határolta sáv fogja közre a vésett szalagdíszítést. Bár hiányos, fedele elveszett, formailag és arányait tekintve szinte teljesen megegyezik az előbbi edénnyel. Ezt az edényt Kunmadarasról hozták magukkal a letelepülők, amint arról az évszáma tanúskodik. Felirata szép betűkkel megörökített. Ez azért érdemel figyelmet, ugyanis a feliratokat általában nem maguk az ónöntők vésték a tárgyakra. Tudunk arról, hogy ötvösök készítették94, de arra is vannak adatok, hogy a prédikátor maga véste. Az előző kannán folyóírással vésett szöveg látható különösebb művészi igény nélkül, míg ezen a kannán a szájperem alatt elhelyezett felirat mindenképpen gyakorlott kéz munkájának tűnik. A palást közepén a vésett díszítmény, szalagminta, amely kissé a barokk és rokokó közötti átmeneti stílus, az un. Regency, Lajos Fülöp stílusra emlékeztet, hasonmását az előbb már a formai hasonlóság kapcsán említett mezővári kannán láthatjuk.95 Az előbbiek alapján teljes bizonyossággal tarthatjuk tehát az ómoravicai kannát is ezen edény mestere, Georg Frölich munkájának. Ez azért figyelemre méltó, mert ez a kanna nem jelzett, de a minta hasonlósága alapján teljes joggal tarthatjuk ezen mester munkájának. A kiöntőcsőr alatt a szalagmintától eltérő egyszerű, egymáson áthaj- ló két virágos ág díszük. A száron látható egyszerű virágok és jellegzetes kihegyesedő virágszirmok a másik mezővári kanna virágindájára emlékeztetnek, így alátámasztják azt a vélekedést, amit ezen edény kapcsán akkor csupán a feltételezés szintjén fogalmaztunk meg, azaz, hogy ez a mezővári kanna annak ellenére, hogy jelzetlen, nagy valószínűséggel szintén Georg Frölich munkája (II. jegyzék 75. 71. kép). A harmadik kanna újból a karcagujfalui telepesekkel került Omoravicára. Domború talpú, hengeres testén kettős bordagyűrű, tagolt kiöntőcsőrű kanna, füle végén gyöngysor. Talpán és testén több vésett vonal határolta sáv fogja közre a vésett virágdíszítést, illetve a feliratot. A fedelét vesztett edény formailag ismét megegyezik az 91 P. Szalay Emőke 2004. 206. 74. kép 92 P. Szalay Emőke 2004. 49. 58. kép 93 P. Szalay Emőke 2004. 53. 49. 58. kép, 73—74. kép 94 Weiner Mihályné 1959. 51. 95 P. Szalay Emőke 2004. 53. 74. kép 86
