P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)

Szerbiai Református Egyház - Boroskannák a Vajdaságban

előzőkkel, díszítésében láthatunk eltérést, amennyiben a palást közepén futó széles sávban a fül két oldaláról középre hajlik a leveles, virágos inda, amelynek jellegzetessége, hogy a szárát kettős vonal jelöli, közöttük egy flechelt vonal húzódik. Ez a szár megoldás az előbb említett mezővári kannán is feltűnik. Az egyszerű, kissé ügyetlen levelek is hasonlók, de ugyanezt mondhatjuk az ötszirmú virágokról is. A sajátos elemek mellett még egy újabb motívumra hívjuk fel a figyelmet, az ágak végén lévő nagyméretű virágokra, amelyeknek sajátos négy szirma és a virág közepének keresztszerű tagolása, valamint a mellette lévő kisebb virág teljes mértékben megegyezik a békéscsabai evangélikus gyülekezet kannájának díszítésével.96 Az ómoravicai kanna viszonylag hosszú felirata a talp felett látható. A békéscsabai gyülekezet kannáján a felirat más kéz munkája, ez ismét azt mutatja, hogy sokszor idegen kéz véste a feliratokat. Egyúttal az ómoravicai edény a XVIII. század első felére datálja a csabait, melyen nincs évszám (II. jegyzék 76. 72. kép).

Az ómoravicai gyülekezet évszám szerint negyedik hozott kannája domború talpú, hengeres testén domború gyűrűk. Kis kiöntőcsőrén sérült fedél. Füle gyöngysordíszes. A testen vésett vonalas sávok között virágminta, a talp felett felirat. Az évszám és a szabályos nagy antikva szöveg gyakorlott kezet árul el. Díszítményét ugyancsak a fültől előrehajló két inda alkotja, amelyek végén egy-egy nagy virág ül. Bár a díszítmény alapján ezt jelenleg nem tudjuk rokonítani egyetlen eddig közölt edény mesterével sem, formája alapján bizonyos, hogy ezt is kassai kannagyártó készítette (II. jegyzék 77. 73. kép).

A gyülekezet ötödik ónkannája állatlábon álló, peremes szélű, hengeres testű, rövid kiöntőcsőrrel. Fedelén gyűrűs gömb alakú a billentő, rövid füle gyöngysordíszes. Már arányaiban elér az előbbiektől, kevésbé karcsú, szélesebb alja miatt zömökebb- nek tűnik, amit csak fokoz az, hogy talpa fölött a kassai hangsúlyos elem helyett vékony gyűrűk domborodnak. Testén nincsenek bordagyűrűk, helyette vésett vonalak tagolják a palástot. Bár kiöntőcsőrös, de fedelének gyűrűs gömb billentője is eltér az általános kassaitól. További sajátossága, hogy három karmos lábon áll. Vésett felirata nagyon rövid, 17 OM 88, amelyről úgy véljük, hogy az OM esetleg Omoravica rövidítése. Az edény fenekén fenékrózsa, benne jelzés, amely alapján győri mester, Lederer Sámuel munkája. Ez az edény ismét megerősíti az egyházi tárgyak jelentőségét, ugyanis ettől a kannagyárttótól eddig három edényt ismertünk, egy keresztelőedényt és egy kannapárt, ehhez kapcsolódik most a bácskossuthfalvi kanna. Formája és arányai jó szakmai felkészültségű ónművesnek mutatják97 (II. jegyzék 78. 74. kép).

96 P. Szalay Emőke 1998. 398.

97 Weiner Mihályné 1978. 47. 19. sz. jelzés.

87