P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Szerbiai Református Egyház - Boroskannák a Vajdaságban
XIX. századi ónkannák A következő csoportot négy 1807-ben készült edény alkotja. Elsőként az eredetileg német református egyházközség, Torzsa 1807-es évszámú kannáját vizsgáljuk. A gyűrűs talpú, hengeres testű, kis kiöntőcsőrrel ellátott, lapos fedelű edény fedélen rögzített billentője gyűrűs gömb alakú. Talpmegoldása különleges, ugyanis különálló, szalaggal erősítették a testhez. Kiöntőcsőréről eltűntek a bevágások, helyettük kis homorú íveléssel hajlik. Fedelének sajátossága, hogy a kiemelkedő rész vonallal szegélyezett. Hasonló megoldásokkal egy különösen szép edényen találkozunk, a gyulai reformátusok 1803-as nagyméretű kannáján, amelyet jegye alapján Fauser Mátyás budai ónöntő készített.98 Mindkét kannán megjelenik egy kettős csík a száj alatt és a talp felett. Bár a torzsai edény 1807-es évszámú, felvetjük, hogy esetleg ez az edény is Fauser Mátyás munkája, annak ellenére, hogy csak 1803-ig vannak adatok a működésére. Ezt annak alapján tesszük, hogy a felirat utólag rávésettnek tűnik (II. jegyzék 79. 75. kép). A további három edény az újvidéki gyülekezeté. Mivel mindegyik kanna jelzetlen, így ismert tárgyakkal való összevetés után tehetünk kísérletet készítési helyük meghatározására. A református gyülekezet létrejötte időpontjának 1808-at tartják.99 Éppen ezért figyelemreméltó, hogy a három ónkanna közül az egyiken a következő felirat olvasható: "EZEN HÁROM KANNÁKAT MAGA KÖLTSÉGÉN KÉSZÍTTETTE AZ ÚJVIDÉKI REF. SZENT EKKLÉSIA SZÁMÁRA SÁNDOR PÉTER CURATOR KORÁBAN NEMES BAGAMÉRYJOSEF PRAETORASÁGÁBAN 1807 ESZTENDŐBEN". Ez a felirat rámutat az egyházi ónedényeknek az iparművészeti, művészettörténeti kutatásokban játszott fontos szerepe mellett egy másik fontosságára, hogy olykor más források kiegészítésére szolgáló adatokat örökítenek meg. Ebben az esetben az 1807 évszám annak tanúsága, hogy már az eddig ismert időpontnál korábban, az előző évben megalakult az egyházközség. Az ónkannák közül kettő csaknem egyforma. A tagolt, kis domború talpú, hengeres testű, tagolt kiöntőcsőrrel ellátott edények tagolt fedelén gömb alakú billentő, fülük rövid. Az évszámos edény felirata a kiöntőcsőr alatt keretbe foglalt (II. jegyzék 80-81. 76—77. kép). A két nagyobb kannán több jellegzetesség is felfedezhető. Ilyen elsőként a talp megoldásuk, amelyben keskeny a kiöblösödő alsó rész, ezért viszonylag keskeny talpúak. A talp maga külön gyűrűvel illeszkedik az edény testhez, amely teljesen sima henger. A kiöntőcsőr kevéssé tagolt, a szájperem kiöblösödik, a palástjukon egyetlen díszítés látható, a talp felett és a száj alatt kettős vésett vonal fut körbe. Analógia keresés során a két újvidéki edény jellegzetességi közül a talpmegoldás egyezik az előbb említett gyulai kannával, viszont az egyik kannán szabályos vonalkeretben elhelyezett, igényesen vésett feliratban ugyancsak 1807-es évszám szerepel, amikor már Fauser Mátyás működésére nincs adat. Fia, Fauser János működésére vi98 Weiner Mihályné 1978. 34. 99 Varga György 2005. 89. 88
