P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Szerbiai Református Egyház - Kelyhek a Vajdaságban
Önkelyhek Két ónkelyhet találtunk a Vajdaságban. A korábbi a bácsfeketehegyi gyülekezeté, 1809-es évszámmal ellátott, amely bizonyossá teszi készítési idejét. A nyolcszögletű talpperemen enyhén domborodó talpát felül tárcsa zárja. A száron vaskos gyűrűs gömb alakú nódusz. A kúppá viszonylag alacsony, kissé kihajló szájú. A pohár egyes részei között aránytalanság fedezhető fel, a szár túl hosszúnak, a kúppá alacsonynak tűnik (II. jegyzék 3. 3. kép). A torzsai gyülekezet ónkelyhe viszont jellegzetes klasszicista forma. Kissé domború talpán domború gyűrű, a kissé vékony száron tárcsa. A nóduszt a szárközép két oldalról történő kicsúcsosodása képezi. A kúppá tulipánkehely. Bár jelzés nélküli, abból kiindulva, hogy a gyülekezet két kannája feltételezésünk szerint a Fauser család munkája, felvetjük, hogy ennek a szép kehelynek is ők voltak a készítői a XIX. század elején (II. jegyzék 4. 4. kép). Réz kelyhek A vajdasági gyülekezetek szent edényei közül legkorábbinak a torzsai gyülekezet vörösréz kelyhe tűnik. A kehely talpa vízszintes peremmel ellátott, karéjos, majd erősen domborodik. Mozgalmasságát tovább fokozza, hogy a szártól kiindulva hat mélyebb vájattal tagolva két és három kidomborodó bordával tagolt három keskenyebb és három szélesebb rész teszi hullámossá a felületét, a szár csatlakozása alatt sárgarézből kivágott karéjos lemez zárja le. A balluszteres nódusz a talp osztását követi. A kúppá viszonylag alacsony, sima tulipánkehely. A tárgy felületén a mélyedésekben aranyozás nyomai tűnnek elő A kehely barokkos formájából kiindulva feltehetően a XVIII. század végén készülhetett (II. jegyzék 5. 5. kép). A pacséri gyülekezet réz kelyhe domború, tagolt talpának középső sávjában a sima felszínt függőleges bordák tagolják. A szár felső részét egyszerű levélsoros ráhajló lemez zárja, amely a XVIII. században kedvelt részletet mutatja. A koronggal tagolt száron a balluszteres nódusz hatszögletű, vízszintes törésvonalakkal erőteljesen mozgalmassá alakított. A kúppá nyújtott vonalú tulipánkehely, alsó részét körülölelő kuppakosarát S alakban hajló elemek és felettük nagy álló akantuszlevelek között lángnyelvszerű összekötőrészek díszítik, mely elemek közül kettő mindenképpen a barokkra mutat vissza. Mindezek a nódusz formai mozgalmasságával a XVIII. század végére teszik a kelyhet. Mivel tudjuk, hogy a pacséri gyülekezet első templomát 1791-ben avatták, felvetjük, hogy esetleg a gyülekezet első úrasztali kelyhe ez lehetett (II. jegyzet 6. 6. kép). A következő újvidéki kehely esetében szerencsés helyzetben vagyunk, ugyanis évszámmal ellátott, így tudjuk, hogy 1806-ban ajándékozták. Ebben az esetben, bár a feliratban az ajándékozás ténye szerepel, biztosra vehetjük, hogy ez volt a készítés ideje is. Ezt a tárgy formája támasztja alá, amely már teljes egészében a klasszicizmus jegyeit mutatja. 74
