P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)
Szerbiai Református Egyház - Kelyhek a Vajdaságban
A kétféle, sárga és vörösrézből készült kehely sárgaréz talpa enyhén domborodó, sima kör alakú. Enyhe hajlással emelkedik a szár, amelyen vörösrézből készült a balluszteres nódusz. Fölötte ismét sárgarézből folytatódik a szár, majd sárgaréz kuppakosár öleli körül a vörösréz kuppát. A talp szélén szalagdíszes koszorúminta, felette két sorban hegyes végű levelek. A szár aljának simaságát nyolc függőleges vájat töri meg, fölötte levéldíszes gyűrű. A kuppakosarat egymást fedő két sorban mintázott függőleges lándzsalevelek alkotják. A vésett felirat a kúppá szélére került.73 A kétszínű réz alkalmazása díszessé teszi a kelyhet, amely a maga nemében igényes munka, készítője magas színvonalú mesterségbeli tudását bizonyítja. A lándzsalevél soros minta a XVIII. század második felében már megjelenik pl. a debreceni ötvösök munkáin is.74 (II. jegyzék 7. 7. kép). A küldi kehely csaknem félgömb alakú talpa domború peremmel ellátott, törés nélkül folytatódik a szárban. A nódusz a kúppá aljáig ér, amely viszonylag alacsony, alul kidomborodó, majd behúzott, kissé kihajló szájperemmel. Díszítése a talpperem és a szájperem kivételével teljesen beborítja az egész felületet. A talpon és a kuppakosáron domborított, becsavarodó végű elemek között naturalisztikusan mintázott rózsaágak virágokkal és levelekkel, közöttük nyújtott vonalú nagy csepp alakú motívumok. Az öntött nóduszon hasonló minta látható. A kelyhen több sajátosságot fedezhetünk fel, ilyen egyrészt a talp és a szár alakja, amely a nódusz alatt erősen kidomborodik. Ehhez hasonló megoldást Kárpátalján egy 1856-os évszámmal ellátott rézkelyhen láthatunk.75 A kúppá alakja ugyancsak sajátos, ehhez ismét találunk hasonlót Kárpátalján 1817-ből76. Mindezek alapján feltételezzük, hogy a XIX. század első felében, legfeljebb közepén készülhetett a kulai gyülekezet kelyhe. A településen az első adat a reformátusokra 1877—bői való, ekkor ajándékozott egy hívő 200 holdat a gyülekezetnek.77 A gyülekezet viszonylag késői alakulásával szemben a kelyhet korábbinak véljük. Ebben az esetben arra gondolhatunk, amint ezt a bemutatott edényekkel kapcsolatban más gyülekezeteknél láttuk, hogy az újonnan megalakuló gyülekezeteknek már működő egyházközségek saját edényeiket adják át (II. jegyzék 8. 8. kép). A torzsai gyülekezet kelyhének talpa enyhén domborodó, szárán a nódusz balluszteres. A kúppá alján kuppakosár szerűen díszítés. A talp sávjában vékony szalagok között búzakalász csokor és szőlőfürtök váltakoznak. Ugyanez a minta jelenik 73 Ez a kehely ismét példa arra, hogy az egyházi szertartási tárgyak egyháztörténeti szempontból is nagy jelentőséggel bírhatnak, ugyanis a gyülekezet létrejötte évének 1808-at tartották eddig. Ez a kehely azt mutatja, hogy már két évvel korábban református ekklézsiának nevezik a felirat szerint. 74 Lásd pl. Egey József P. Szalay Ernőié 2002. 79—80 75 P. Szalay Emőke 2000. 323. 85. kép Salánk, 324. 88. kép. Fornos. 76 P. Szalay Emőke 2000. 324. 85-86. kép Nagybereg, 87. kép Mezővári. 77 Varga György 2005. 134. 75
