P. Szalay Emőke: Iparművészeti emlékek a drávaszögi, vajdasági, muramelléki és felső-őrségi magyar református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 12. (Debrecen, 2007)

Iparművészet a XIX. század második felében, a XX. század elején

mutattak. Ugyanakkor a gyári termékek sem voltak teljesen értéktelenek, a sokszoro­sított ezüst tárgyak is jelentős színvonalat képviseltek, amit az irántuk megnyilvánu­ló társadalmi igény alakított ki. A historizmust követő szecesszió az iparművészet terén alkotott legjelentősebbet. Mivel mind szellemi téren, mind a tárgyi világban gyökeresen megváltoztatott min­dent ez az új stílus, az ember mindennapjait teljesen átformálta. Ez a magyarázata annak, hogy a használati edények a századfordulón már egyértelműen az új stílus, a szecesszió jegyében születtek. A hazai gyárak az ezüst mellett alpakkából is készítet­tek tárgyakat, amelyekről megjegyzi a korabeli kritika „technikailag teljesen kifogás­talanok, formában is jók”. A bemutatásra kerülő tárgyak elemzése során ezekre a kérdésekre szeretném felhív­ni a figyelmet, adalékot szolgáltatva a további szintetizáló feldolgozásokhoz. 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom