Ungi Egyházmegye - Magyar Református Egyház Javainak Tára 9. Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 1. (Debrecen, 2006)

Ajánlás

(1278: Villa Oborin), Bajánháza (1430: Bayan), Bés (1332: Bees), Csicser (1284: Chc- cher), lske (1427: lske), Kelecseny (1315: Kelechen), Mátyóc (1389: Mátyucz)5 6 7 8, Mocsár (1400: Mochar), Mogyorós (1400: Monyoros), Mokcsa (1427: Moschya, Mozcha), Kérész (1332: Keris), Kapos (1214: Copus, 1314: Kapus, 1464: Kyskapos), Szelmenc (1332: Zelemench, 1461: Egyhazaszelemencz), Szirénfalva (1445: Puksa, Puska, Pt- ruksa), Vaján (1427: VVavan), Veskóc (1348: Veskolcz).6

Az eredendően nemesi szerkezetű magyar társadalom legkiemelkedőbb helybéli tagjai a már említett történelmi családokból kerülnek ki, több 100 vagy több 1000 jobbágy uraiként, versengve az udvari szolgálatért, országos egyházi tisztségekért, főnemesi kiváltságokért. Mögöttük azonban ott találjuk az ugyancsak feltörekvő közép és kisnemesi rétegek képviselőit. Ung vármegye módos köznemessége a Palágyi, lüsterner/', Jenkei, Helmecgi, Ninaji, Tarnóqy, Sfocsik, Rótt, Baranyai, Kéry, Bajánhági, Őri, Báljai, Veskócgi, Keresni, Mogyorósi, Botfalui, Kissgelmenci, Madváncyy famíliák tagjaiban testesül meg. Várjobbágyi eredetű családok: Komoróqy, Mokcsay, Budahávy, Lukahásy, Homoki, Gálócsi nevezetűek. Helyi kisbirtokosok: Nyarády, Felsőnémethy, Konc^háyy, Martai, Taso/yai, l/ajkóc^y, Pinkóc^y, Csigert, Fekéshágy, Duráni, Haraszti, Sikati, Morolyai, Go- dolyási, Kismátyócgy családok.7

Aló. század elején a vármegye közigazgatásilag szétesett, 1545-ben szervezik újjá. Ugyanakkor törvényt hoznak a jobbágyok szabad költözködési jogának megszüntetéséről, amit még 1577-ben megerősítenek arra való hivatkozással, hogy azok önként vállalják az örökös jobbágy státuszát.“

A nagymihályi uradalom 1552-ben 275 portával adózott. A szerednyei uradalomban Dobó Ferencnek volt 100 portánál többje, övé volt Ruszka, Szenna, Kelecsény. A Hornonnai-Drugethek bírták Csepelyt, Lakártot, Pallót, Mocsárt. A Csicsery Orosg - nemzetség Csicsert, Vajánt, egytelkes nemesek Bajánházát és Budaházát, a premontrei rend Nagykapost és Viszokát, a pálosok Mocsárt, s hozzájuk csatlakoztak egy-egy birtokrésszel: Némethy Ferenc (Bés), l/icgmándyak, Deregnyeyek. (lske), Mokcsay Zsigmond (Mokcsa), Térjék Boldizsár (Kérész), az llosvay, Sgtritey, l/idy családok (Mátyóc), a Csapy, Soós, lffjú, Hossgúmegey, Kónya famíliák (Szelmenc, Vajkóc).9 10

Az 1598. évi házösszeírás az egyes településeken az alábbi számú portákat számolta össze: Bajánháza 4, Bés 24, Budaháza 6, Csepely 24, Csicser 31, Dobóruszka 19, lske 20, Kelecsény 13, Kisszelmenc 5, Mátyóc 14, Mocsár 15, Mogyorós 12, Mokcsa 10, Nagykapos 71, Nagyszelmenc 34, Nyárad 6, Ptruksa 12, Vaján 24, Vaj- kóc 9, Veskóc 1."'

Régiónk a Felsőmagyarországi Fejedelemség része 1678 és 1683 között, 1785-től 1790-ig a VI. Munkácsi Várkerülethez tartozik, 1849-től 1860-ig a Kassai Kormánykerület katonai igazgatása alatt áll.

5 A Porcsal és Sziget elnevezéseken korábban szereplő települések Mátvóc - néven olvadtak egy településsé.

6 Csánki Dezső im.

7 Engel Pál: A nemesi társadalom a középkori Ung megyében. Bp. 1998. 64—79.

8 Hóman Bálint—Szekfű Gyula im. V. Bp. 1929. 115.

9 Magyarország birtokviszonyai aló. század közepén. II. Bp. 1990. 837—855.

10 Dávid Zoltán: Az 1598. évi házösszeírás. Bp. 2001. Ung vm.: 510—516.

10