P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Összegzés
Nürnbergi tányér A később ismertetett egyházlátogatási jegyzőkönyvekből láthatjuk, több bizonyosan nürnbergi domborműves óntálat őriztek az elmúlt századokban a gyülekezetek. Az említettek közül napjainkra csupán egy maradt fenn, a feketeardói gyülekezetben. A peremes szélű tálnak teljes felületét kitölti a domborműves díszítés, amely bibliai jelenteket ábrázol az O és Újszövetségből. Dávid és Góliát, Jézus és a samáriai asszony, Magnificat, Angyali üdvözlet, Jeruzsálemi templom angyalfejjel. Elmosódott jegye feloldhatatlan, ennek ellenére úgy véljük, hogy nürnbergi készítésű lehet (91. sz. 74. kép). Összegzés A tányérok elemzésekor, ahogyan említettük, a formai és díszítésbeli eltéréseknek kisebb a jelentősége. Formailag talán a széles karimát tarthatjuk a legkorábbinak, bár már a XVII. században találkozunk a napjainkban is kedvelt szélességű karimával. A XVIII. századi példányokon a barokk jelenléte a karéjos peremben szemmel látható. Díszítés szempontjából megállapíthatjuk, hogy egyetlen igényesebb mintával sem találkoztunk. Amennyiben mégis díszítettek a használt darabok, legfeljebb szerény koszorút láthatunk névbetűkkel, évszámokkal. A kenyérosztó óntányérok áttekintése újból megerősíti azt a korábbi megállapítást, hogy a református egyházban mindennapi használati edényeket találunk liturgikus funkcióban. Kárpátalja, bár Magyarország legkeletibb területe volt, szoros kapcsolatot tartott a környező részekkel. Ezt támasztják alá a XVII. századból fennmaradt kenyérosztó tálak és tányérok is. A XVII. századi jelentős felvidéki ónedény gyártó központok közül figyelemre méltó, hogy az ónkannák tekintetében egyeduralmat élvező eperjesi műhelyekből csupán Paulus Lángnak került elő itt edénye. Ugyanakkor a kassai eredetű tálak száma jelentősebb. Ez ellentétben áll azzal, hogy ebből a századból az eperjesi ónkannákkal szemben kassai kanna alig ismert. Ezért felvetjük, hogy az eperjesi kannák mellett a tálakat inkább Kassáról szerezték be vidékünkön. A készítési helyet illetően viszont a tálak, tányérok sokszínűbb képet mutatnak, mint ahogyan azt a kannáknál láttuk. A XVIII. század bizonyos fokig más képet mutat. Figyelmet érdemel, hogy a felvidéki központok mellett ekkor bizonyos számban találunk erdélyi ónedényeket is. Ez ismét szemben áll az ónkannák vonatkozásában tett megállapításainkkal. A kassainak vélt tányérok döntő többségben vannak, mellettük je80
