P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)

Az ónművesség kutatásáról

mellett feltehetően ez is hozzájárult ahhoz, hogy a XIX. század elején az ón- művesség már erőteljesen hanyadott, majd a század közepére szinte teljesen megszűnt.

A régi ónedények eltűnésének, kis számú fennmaradásának más magyarázata is ismert. Az ón több olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely nem előnyös a mindennapi használat szempontjából. Anyaguk puhasága miatt könnyen horpadnak, deformálódnak, különösen érzékenyek a hő hatására. Mivel az alapanyag maga is értékes, ezért az ónművesség virágzásának időszakában általános volt, hogy a sérült edényeket újraöntötték. Ez természetesen azzal járt, hogy feltehetően ritkán őrizték meg az ereded formát, az esetek többségében a kor divatos formáit követték az újonnan készített edények.

Ennek következtében a XIX. század folyamán a mindennapi használatból folyamatosan eltűntek az ónedények. A század második felére, amikor a műtárgyak iránd érdeklődés megjelent, alig maradt eredeti tárgy. Ez a magyarázata annak, hogy a legtöbb múzeum létrejöttének idején, a XIX—XX. század fordulóján alig került be a gyűjteményekbe egy-egy ón használati edény.

Napjainkban a jelentősebb múzeumok közül is csupán azokban találunk nagyobb számú ónedényt, ahol a városban az évszázadok során működtek ónöntők, vagy maga a város jelentős céhes múlttal rendelkezett, és így a céhszervezetek a XIX. század második feléig megőrizték a tulajdonukban lévő közösségi edényeket.2'

Éppen ezért a magyar ónedény állomány legnagyobb részét a református egyház birtokában lévő edények alkotják. Mivel a gyülekezetek ragaszkodnak az évszázadok óta tulajdonukban lévő, őseik által adományozott edényekhez, azok napjainkban is alig kerülnek be a múzeumi gyűjteményekbe. Ezért az elmúlt évszázadhoz hasonlóan továbbra is az ismeretlenség homálya veszi körül őket.

Az ónművesség kutatása szempontjából ennek a napjainkig csupán nagy vonalakban ismert anyagnak döntő a jelentősége, hiszen sok olyan információt hordoznak az egyes edények, amelyek a további kutatáshoz kiinduló pontot, segítséget jelenhetnek. Ezért fontos, hogy a református gyülekezetekben megőrzött ónedény állományról minél több részletes feldolgozás készüljön, munkánk ezt a célt szolgálja. 21

21 Erre az egyik példa Békés megye, ahol egyeden muzeális értéket képviselő ónedény sincs a múzeumok gyűjteményeiben. Lásd erről P. Szalay Emőke 1998. 393-402.

15