P. Szalay Emőke: Ónedények a kárpátaljai református gyülekezetekben - Magyar Református Egyház Javainak Tára 6. Kárpátaljai Református Egyház 6. (Debrecen, 2004)
Az ónművesség kutatásáról
A református egyház ónedény állományára vonatkozó kutatástörténeti áttekintés A mindennapi életben használati, elsősorban asztalneműként ismert ónedények különösen jelentős helyet foglalnak el napjainkban is a református egyház szertartási tárgyai között. Az ónedényeknek a református egyházban betöltött szerepére az ötvösmunkákhoz és az úrihímzéses úrasztali térítőkhöz hasonlóan az 1934-es református egyházművészeti kiállítás hívta fel a figyelmet. Kéziratos munkákban szintén sok adat található az ónedényekre vonatkozóan is.22 A fentebb említett munkák mellett ki kell emelni a műemléki topográfiákat, amelyekben a kutatók figyelme a református gyülekezetek tulajdonában található ónedényekre is kiterjedt, valamint a már korábban idézett szerzők munkáit, amelyekben az ónművesség általános bemutatása kapcsán a református egyház tulajdonában lévő edényekkel is foglalkoztak.“3 Egyháztörténeti munkákban, gyülekezet történetekben úgyszintén találunk több-kevesebb utalást az egyes gyülekezetek tulajdonában lévő ónedényekre.24 Egy nagyobb terület ónedény állományának áttekintésére elsőként Sasianu, Alexandru vállalkozott, aki a nagyváradi egyházmegye klenódiumainak bemutatásakor közölt jelentős számú ónedényt.2" A közelmúltban az egyes települési monográfiákban lehetett találkozni egy- egy helység református egyházainál található ónedények bemutatásával.26 27 A kárpátaljai gyülekezetekben fellelt ónedényekre vonatkozóan az utóbbi években jelentek meg kisebb feldolgozások.2. 22 Takács Béla kézirata az Iparművészeti Múzeum Adattárában található. 23 Vizsgált területünkhöz közel pl. Szabolcs-Szatmár megye műemlékei I—II. Budapest 1986-1987. 24 Lásd pl. Kiss Károly 1878. az egyes egyházközségeknél, Haraszy Károly 1931. 25 Sasianu, Alexandru 1986. 26 Ilyenek a Tiszántúli Egyházkerületből P. Szalay Emőke Egyekről 1985. 199-204. Szeghalomról és Füzesgyarmatról 1985, Bakonszegről 1990, Mátészalkáról 1991, Biharnagybajómról 1992, Békés megye 1998. Nyíracsád 2001, Konyár 2002 a. 27 Ehhez lásd a Küllős Imre 1998 a., 1998.b., 1999. és P. Szalay Emőke 2002, 2004. 16
