Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak
ötvösmester lehetett.3' Tulajdonképpen ez az egyetlen adat jelenleg a szatmári ötvösségre vonatkozóan a XVI. század második feléből. Kőszeghy Elemér csupán egy tárgyat közöl, egy STS 1520 jeggyel ellátott gótikus kelyhet kapcsol a szatmári ötvösséghez, amely 1884-ben a szatmárnémeti római katolikus plébánia templomi kegytárgyai között volt nyilvántartva.* 38 Ez évszáma alapján egy generációval előzi meg a feltételezett ötvös Eötvös Bálintot, akiről a nevén kívül más adattal nem rendelkezünk abban a vonatkozásban, hogy valóban ötvös volt-e. A név szerint ismert következő ötvösről ugyancsak alig ismerünk írásos feljegyzést. A Szegedi Ötvös Mihály néven említett mester 1625-ben a céh tagja volt, majd az adatok alapján 1642-46 között a város főbírójaként említik.39 Két munkája ismert, amely bizonyítja, hogy helyes a feltételezés, hogy nevének megfelelően valóban folytatta az ötvös mesterséget. Egyik nevével jelzett munkája egy 1627-es évszámmal ellátott fedeles kupa, amelyen neve mellett csupán az évszám szerepel. Másik munkája egy kenyérosztó tál 1646-os évszámmal. Ez azért érdemel kitüntető figyelmet, mert a mester nevén kívül a feliratában szerepel judex primarius - azaz főbíró - megnevezése is. Az említett mester után harmadikként felsorolt szatmári ötvös Szegedi, Karácsony Ötvös Gergely, akit Kőszeghy Elemér a XVII. században EG mesterjegye alapján azonosított. A Gregorius Eötvös Zegedi alias Karaczon néven jegyzett mestert 1642-ben említi a Kőszeghy Elemér által idézett levéltári forrás. Ezzel a jeggyel ellátott tárgyak közül elsőként két tányért sorolunk fel, majd két un. talpas poharat, végül pedig egy kelyhet. E tárgyak azért figyelemreméltók, mert annak bizonyságául szolgálnak, hogy ilyen, jelenleg kevéssé ismert ötvöscéhek is készítettek a kor színvonalán álló termékeket. A felsorolt tárgyak mind a XVII. században általánosan elterjedt formákat követik, borospoharak, valamint kenyérosztó tányérok. Ez összhangban áll azzal, hogy a református egyház nem írt elő különleges formát, így a mindennapokban használt, kedvelt edényeket találjuk - borospohárként elsősorban az un. talpas poharakat és a viszonylag egyszerűbb kelyheket, míg kenyérosztó tányérként egyszerű lapos tányérokat. Ezek a formák más jellegű közösségi edényként is használatosak voltak, amint ezt a kor céhedényei bizonyítják.40 A felsorolt tárgyak közül az egyik tányér a legkorábbi évszámos. Az ajándékozási felirata szerint 1638-ban került a bilkei egyház tulajdonába. A keskeny peremű, felhajtott szélű tányéron a perem aranyozott sávjában találjuk 3/ Lehoczky Tivadar 1895. 421. 38 Kőszeghy Elemér 1936. 341. 39 Uő. uo. 341-342. 40 P. Szalay Emőke 1982. 235. 20
