Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
Hasonló mustrák a XVII. század második és a XVIII. század első feléből a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében Erdélyből ismeretesek.8 Készíthettek ilyet Rédey Júlia mintarajzai alapján is. Megmaradt mintái közül a 3- as számú az, amely közel áll szerkesztésében és motívumaiban az aklii térítőhöz.9 De mintája nagyon hasonlít Árva Bethlen Kata olthévízi térítőjéhez és egy korábbi darabhoz, a Thoroczkay Mária monogramjával és címerével jelzett 1656-os nagyvarsányi terítő széles szegélymintájához is.10 De más világi célra készített hímzésen is felfedezhetjük a terítő mintáit, így a Nemzeti Múzeum gyűjteményében lévő, XVII. század közepéről való párnalap díszítményében.11 Egy másik párhuzamát pedig ugyancsak egy XVII. századból való tárgyon, egy nagyméretű lenvászon abroszon, amely a Kornis család szentbenedeki birtokáról került a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Itt a tulipános és gránátalmás virágtövek úgy alkotnak összefüggő sormintát, hogy a csigás indát, amely egyik ágtól a másikig ível, egy-egy gyűrű köti össze az álló virágtő közepénél.12 Erdélyi lepedőszél mintaként is előfordul ilyen egységes és jól megszerkesztett, álló virágszálakból összeállított, és S-indával füzérré összekapcsolt díszítmény.13 Az abrosz művészi összeállításából, mesteri hímzéséből arra lehet következtetni, hogy valamelyik nemes patróna adományozhatta ezt a páratlan térítőt az egyháznak. Török kendők Az aklii egyház másik XVII. századi térítője egy kis vászon „pesgir kendő" (4. sz. rajz), amelyet eredetileg a törököknél használtak kéz és arc törlésére. A mai asztali futó térítőkhöz hasonló, keskeny kendőnek csak a két végét hímezték. Mindkét végét háromszor ismétlődő, virágbokor minta díszíti. Az ágak végéhez tulipán és akantuszvirág kapcsolódik, amelyet készítője száröltéssel, ferde laposöltéssel, halszálkás technikával, ekrü színű selyemszállal és kevés skófiummal hímzett (4. sz. rajz). Ritkán előforduló, de nem egyeV. Ember Mária: Úrihímzés, A magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó Budapest, 1981. 3. sz. tábla, 3. sz. leírás 61. o. 6. sz. tábla 4. sz. leírás 62. o. Palotay Gertrúd: Régi erdélyi hímzésminta-rajzok. Szerk. Szabó T. Attila. Erdélyi Tudományos Füzetek 7. Kolozsvár 1941. 131. 10 Palotay Gertrúd: Magyar református templomok úrasztali térítői. In: Magyar református templomok. I. kötet. Főszerk. Kovács J. István. Athenaeum, Budapest 1942. 289-311. V. Ember Mária: Úrihímzés, A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó Budapest, 1981 14. kép, 17. sz. leírás, 65. o. Uő: 69. kép, 137. sz. leírás, 96. o. '3 Uő. 64. kép, 61. sz. leírás, 77. o. 168
