Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban

dülálló kézimunka. Hasonlót ismertet V. Ember Mária is a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményéből, a XVII. század elejéről14.

Bordó és élénksárga selyem, fehér gyolccsal bélelt, négyszögletes a nagyszállási egyház török kendője, amelyet hosszú ideig kehelytakaróként használtak. (5. sz. fotó) A térítőt körben ezüst fémszálas rojt szegélyezi, felületét ezüst rátétes technikával és színes selyemszállal, láncöltéssel és száröltéssel hímezték. A terítő felülete három keretbe foglalt mezőre osztott. Külső sávja széles bordó selyemből készült, ezt egy keskenyebb sárga körsáv, majd ismét bordó követi. Az egyes részeket ezüst fémszállal dolgozták össze, amelyeknek más és más a mintázata. A szélső sávban a sarkokat egy- egy ezüst félhold, hatszirmú virág és két oldalra elnyúló leveles virágág, a sárga körsávot ezüst kontúrvonalas, barna selyemszállal hímzett négy gránátalma, a bordó középmezőt arany zsinórrátétes díszítéssel, fiait tápláló pelikán stilizált rajza díszíti.

Mindkét darab jellegzetes török munka. Az 1808-as leltár se Akii, se Nagyszállás esetében nem jelzi ezt. Nagyszálláson említ viszont, egy török pamut keszkenőt, Munkácson: „Edj Török Országi retzés otska abrosz"-t, Forgolányban: „Egy viola szín virágos török keszkenőit. A técsői 1843-as „Lelet-Tár" pedig, egy hagyatékban talált és 1823-ban az egyháznak ajándékozott, nyomott virágmintás, pamut anyagú, török térítőt.1"

Gyűjteményben elhelyezett XVII. századi térítők

Itt a XVII. századi úrasztali térítők között meg kell még említenünk két olyan darabot, amelyeket ma a sárospataki gyűjteményben őriznek. Az egyik Makkosjánosiból való, - az 1808-as leltár szerint: „Gyolts, selyemmel és kevés arannyal kivarrott keszkenő, Paládi Judith ajándéka 1664." A másik egy rececsip- ke terítő, - Verbácrál került a gyűjteménybe 1880 táján. Takács Béla véleménye szerint az 1600-as évek elején készülhetett.16

Különlegessége főként az, hogy a mintegy 20 cm széles vertcsipkével kör- beszegett terítő, két széles rececsipke sávból áll. Mind a két recesávnak más a mintája. Egyiké indás virágminta, a lendületes hullámindákban kétféle szegfűmintával, és az indához kapcsolódó kis leveles-virágos ágacskákkal. A másik recesáv Ábrahám és Izsák áldozati jelenetét ábrázolja. A mozgalmas jelenet a recesávban tükröztetve megismétlődik.

14 V. Ember Mária: Úrihímzés, A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai Kiadó Budapest, 1981.100. o.67. tábla.

15 Molnár Ambrus: A' Técső-i Helvét Hitvallású Egyház ingó javainak Lelet-Tár-a. Vallási néprajz 9. Kárpátaljai tanulmányok. Szerk.: Küllős Imola és Molnár Ambrus. Budapest, 1997. 349. o.

16 Takács Béla: Református templomaink úrasztali térítői. Budapest, 1983.107. o.

169