Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
Felhősné Csiszár Sarolta: XVII-XVIII. századi úrasztali terítők a kárpátaljai református templomokban
„A F. PATAKI RFTA SZ. EKLÉSIÁNAK. T. ÚJHELYI FERENCZ ÉS POGÁNY KARITÁSZ SZÍVBŐL ATAK".26 A köriraton belül látható az ajándékozás évszáma és a kálvinizmus jelképe, a zászlós bárány. Spirálba hajó vagy csigavonalas mustrák A feketepataki térítőn lévő sarlós levél alakzatból, ebből a viszonylag egyszerű keleti mintából fejlődött ki a XVIII. század elején az úrihímzésnek az a jellegzetes motívumcsoportja, amelynek a lényege egy csigavonalba kunkoro- dó szár vagy elnyújtott levél, amelynek befelé hajló vége egy nagy gránátalma, tulipán, török paprika motívumban vagy más nagy virágban végződik, betöltve ezzel a hajló ág által alkotott teret. Igen kedvelt ornamens. Az ország más területein is gyakran előforduló minta. A hajdú-bihari református egyház anyagában talált 98 úrihímzéses terítő között ebből a típusúból P. Szalay Emőke 14 más-más rajzolatú csigavonalas terítő mintáját közölte.2' Takács Béla pedig 7 terítő mintáját mutatta be.28 Különlegesnek számít ebben a stílusban a munkácsi fehérhímzéses abrosz mintája, ahol a csigavonal belső terében nem növényi ornamens, hanem egy fiait tápláló pelikán áll (18. sz. rajz). A hajló inda mindig különlegesen gazdagon díszített, kis levelek, kacsok kapcsolódnak külső és belső vonalához és legtöbbször keresztező ágacskák ívelnek át rajta, amelyek rendszerint a középső motívumnál kisebb virágban, gránátalmában, tulipánban végződnek. Ugyanúgy, mint a csokros és bokros mintáknál, ezek között is ritkán találunk két egyformát. A Kárpátaljai meglévő hat csigavonalas terítő mustrája - ha nem is sokban különbözik egymástól, mégis más és más. Különösen a bilkei (19. sz. rajz.) és a sárosoroszi (8. sz. fotó) terítő csigás indájának díszítése nagyon hasonló. Csak 26 Az Újhelyi család ebben az időben több református egyházat ajándékozott meg egy-egy úrasztali terí tővel. Egy csigavonalas, skófiumos terítő maradt meg tőlük a sárosoroszi egyháznál 1776-ból, és ezeken kívül egy harmadik terítő-amely ma már a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gazdagítja-, amelyet Újhelyi Zsigmond és Szigeti Éva ajándékozott 1763- ban a tiszaújhelyi egyháznak. V. Ember Mária: Úrihímzés. A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye. Akadémiai kiadó, Budapest, 1981. 166. leírás, 98. kép. Nem csak a minták és a stílusbeli hasonlóság köti össze a térítőkét, de a terítő közepének egyforma rajzolata, ahol köriratban helyezték el az ajándékozók a neveiket és az évszámot és a körirat által alkotott térbe került az Agnus Dei. 27 P. Szalay Emőke: Úrihímzések Hajdú-Biharban Debrecen, 2000.132-133-134 o.(58-70. sz. rajzok) Derecske, Hajdúszoboszló, Nádudvar, Kismarja, Vértes, Bihardancsháza, Tépéről két, Debrecenből öt terítő mintáját közli. 28 Takács Béla: Református templomaink úrasztali térítői. Budapest, 1983. leírás 64. o. 41-47. kép. Tokaj, Tépe, Kántorjánosi, Solt, Kázsmárk, Majtis, Bihardancsháza térítőinek csigavonalas mintáit közli. 178
