Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)
P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak
száruk a nódusszal készült ezüstből, talpuk feketére festett fa. (I. 121., 132. kép) Jelzésük PV, FA. Egyszerű egy 1913-as kehely. (I. 122., 133. kép) Ennek a csoportnak egyik legdíszesebb darabja az AP mester által készített kehely. Az egész talpat, a nóduszt és a kuppát szinte teljesen beborító finom stilizált leveles, szalagos vésett díszítés az egyik legigényesebb munkává teszi ezt az 1911-ben ajándékozott edényt. (I. 123., 134. kép) A vésett díszítés mellett domborműves díszítéssel is találkozunk ebben a csoportban. Ennek egyik példája egy 1890-es kehely, amelyen a kúppá alsó harmadát kosárként öleli körül a szőlőleveles, kacsos, fürtös és búzakalászos díszítés, amely egyértelműen utal használatára. (I. 124., 135. kép) Csupán formailag sorolható ide a beregszászi egyház 1896-os ajándékozású kelyhe, amely a legigényesebb munka az egész Egyházkerületben. A harmonikus arányú, viszonylag nagyméretű edény egész felületét domborított díszítés borítja. A talpon indakötések között szőlőlevelek, a nódusz indák és levelek kihajtásával szellemesen megoldott. A kuppán szőlőlevelek és fürtök között szép gótikus fülkék foglalják magukba a feliratot. (1.125., 136. kép)104 Egy ezüst kelyhet említünk még. Ez 1875-ös évszámmal, tagolt talpú, bővülő kuppája egyenes aljú. Szára vaskos, mutatván, hogy bár korábbi formát igyekezett követni készítője, nem érezte a helyes arányokat, így felborult a tárgy eredeti harmóniája. (I. 126., 137. kép) Négy ezüst tárgyat említhetünk még, amelyek mind eltérő formát követnek. Legkorábbi egy 1886-os ajándékozású váza vésett díszítéssel. (I. 127.) Egy dísztelen FS jelű pohár 1909-11-es évszámmal. (I. 128.) Sima bővülő oldalú, vésett rokokó kartussal díszített pohár a beregsomi egyházé. (I. 129.) Utolsó egy díjserleg, amelyet 1911-ben céllövő verseny díjaként adtak át, majd 1925-ben ajándékozták az egyháznak. (I. 130.) Itt említjük a viski gyülekezet két kelyhét. Az egyikük teljesen sima, leegyszerűsödött barokk formát követő (I. 131.), a másik díszesebb, bal- luszteres szárú, öntött barokkos kuppakosárral. (I. 132., 138. kép) Külön csoportosítottuk a réz és más fém tárgyakat, így borospoharakat is. Összevetésükből kitűnik, hogy ezek az edények mind az ezüsttárgyak ismert formáit mutatják. Bár évszám nélküli, de stílusából ítélve talán legkorábbi egy biedermeier ízű, szalagcsokros kis talpas pohár. (I. 133.) Ugyancsak korai egy simavonalú kis kehely.(I. 167., 145. kép) A legnagyobb csoportot itt a tagolt talpú, viszonylag hosszú szárú, tuli- pánkelyhűek alkotják. Legkorábbi évszámú 1882, legutolsó 1914, tehát időben összeesnek az ezüst poharak készítési idejével. (I. 134—142.) Mindegyikük esetében a díszítést csupán a felirat alkotja. 104 Ezt a kelyhet fedéllel lásd Bunte Welt. 1978.164. 43
