Kárpátaljai Református Egyház 5. Tanulmánykötet - Magyar Református Egyház Javainak Tára 5. (Budapest, 2002)

P. Szalay Emőke: Ötvösművek és fémedények a kárpátaljai református egyházban - I. Kelyhek, poharak

Hasonlóan hosszú szárú négy kehely, de a talpukon és a nóduszon díszítés jelenik meg. Egy 1891-es évszámún inkább a klasszicizmusra utal a díszítés. (I. 143.) Egy 1902-es kehely talpán vésett és domború díszítés látható (1.144.), míg egy másik teljesen dísztelen. (I. 145.) Díszes klasszicista jegyeket hordoz egy kuppakosaras kehely palmettákkal, lándzsalevelekkel. (1.169., 147. kép)

Legdíszesebb egy kehelypár, amelynek talpán, szárán, nóduszán öntött díszítés látható, gyöngysor, lándzsalevél, és maszkok. (I. 146.)

Teljesen azonos rövid szárú, talpán tojásdíszes, kuppáján vésett díszítéssel ellátott pohár (1.147., 148., 168., 146. kép).

Domborműves és vésett díszítésű egy 1890-es kehely, a gyöngysor mellett szalagdísz jelenik meg a reneszánszot idézve. (1.150., 139. kép)

Az ezüst poharaknál ismertetett rövid szárú, gyűrűs nóduszú, alul kidomborodó kuppájú formát követi négy kehely. (1.151-154., 141. kép)

A talp és a nódusz díszítettsége mellett a kúppá derekán is domború díszített sáv húzódik a következő négy kelyhen (I. 156-159., 140. kép), valamint egy hasonlón. (I. 155., 142. kép)

Két kisméretű pohár vésett díszítése figyelemreméltó, levél és virágmipt- ták, kartusban épületek rajzával. (I. 161-162.)

Egy gótizáló kelyhet sorolhatunk fel, amely e stílus megnyilvánulásaként anyagunkban egyedülálló. Leegyszerűsített formáján a talp sematizált liliomos pártára emlékeztető domború díszítése emelhető ki. (1.163., 143. kép) Itt említünk egy kehelypárt, amelynek karéjos talpa utal a gótikára. (1.170-171., 148. kép)

Az 1930-as években készültek a következő csoport edényei. Egyikük gyöngysordíszes talpú és szárú 1930-ból (1.164.), míg két egyforma domború hólyagos talpú, gerezdes nóduszú, hólyagos kuppakosarú, barokkos jegyeket idéz. (1.165.)

Utolsóként soroljuk Kiss F. ötvöstanár 1939-ben készített igényes kelyhét. A karcsú, jó arányú edény talpát és kuppáját domború szőlőindák díszítik, szárán nyújtott hólyagok.105 (I. 166., 144. kép)

Végigtekintve a kárpátaljai gyülekezetekben használt XIX. század végi és

XX. századi úrasztali poharakat, a formai összevetésből kitűnik, hogy az alapforma viszonylag változatlanul követi a jellegzetes, szinte a végsőkig leegyszerűsödött kehelyformát, amely a XVIII-XIX. század fordulóján alakult ki és a református gyülekezetek kedvelt, széles körben elterjedt edénye volt.

105 Kiss Ferenc művésztanárral a Magyar Iparművészet több alkalommal is foglalkozott. 1919- ben a Krónika fejezetben írják, hogy az ötvösművészet hosszú pangás után most kezdi jelét adni annak, hogy megint újjáéledt. A karácsonyi kiállításon Kiss Ferenc tanár a tanítványaival együtt állított ki. Munkái komoly felkészültségre vallanak, különösen figyelemreméltónak tartja a fémlapokból domborított szabadon, finom érzéssel megmunkált reliefjeit. MAGYAR IPARMŰVÉSZET 1919. 36. Három táblán közük több művének fényképét. A 30. táblán négy domborított plakettet és két drágaköves melltűt, a 31. táblán négy plakettet és egy lámpát, míg a 32. táblán 3 dobozt és egy talpas tálat találunk.

44